ÚJ MAGYAR GÁRDA MOZGALOM: (A magyar nép, hazánk és nemzetünk büszkesége a Magyar Gárda!)

[ferencz róbert]

A MAGYAR GÁRDA még nem lopott soha senkitől, nem vert agyon tanárokat, nem szúrt le sportolókat, nem erőszakolt meg nőket, gyerekeket, nem fenyegetőzött ásókkal, kapákkal… stb. Akkor mi is a BŰNE? Az, hogy megvédi azokat az embereket, akiket sem az állam, sem a törvények, sem pedig a politikailag befenyített rendőrség (SÜN!) NEM véd meg!

Félelmet keltenek? Kikben? A bűnözőkben, hazaárulókban? Hát csak féljenek is! Épp itt az ideje! Az emberek nagy többségében nemhogy nem vált ki félelmet a MAGYAR GÁRDA léte, hanem éppen ellenkezőleg: megnyugtatja őket és biztonságérzetet ad számukra. Vajon kik vannak túlnyomó többségben, azok, akik félnek, vagy azok, akik helyeslik?

Ha a MAGYAR GÁRDA felvonul, azt be kell tiltani, de bezzeg a buzifelvonuláson vonagló, közerkölcsöt és közszemérmet sértő melegek azt csinálnak, amit akarnak, és még akkor nem is beszéltem a Siófokon és más településeken is zajló cigányvonulásokról, amik nyíltan magyarellenesek és félelemkeltőek! Ezt lehet? Milyen kicsinyes, beteges, hazaáruló politika része mindez?

Ezért mondják egyre többen és egyre határozottabban,hogy : „MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ!”

Ezért kell végre kimondanunk,hogy „NE BÁNTSD A MAGYART,MERT PÓRUL JÁRSZ!”

Kérjük vissza az elhazudott történelmünket, az ellopott országunkat!
El a kezekkel a MAGYAR GÁRDÁTÓL!

MAGYAROK! A nyugdíjuktól lassan megfosztott emberek, a bűnözőktől rettegő öregek, a munkanélküliségbe züllesztett férfiak, az adósságtól szenvedő családok, a terror alatt tartott pedagógusok, értelmiségiek, diákhitelből fesztiválozó diákok: ÉBRESZTŐ!

Mindez csak azért történhet így, mert mi eltűrjük. Mert soha nem mondjuk ki, hogy ELÉG VOLT!
” A HAZÁÉRT MINDENT,A HAZÁT SEMMIÉRT!”

Tiltakozom a MAGYAR GÁRDA feloszlatása ellen!

[Pro Hungaria]

Toborzó július 11-ére a Szabadság térre: "Mindannyian Gárdisták vagyunk!"

[Pro Hungaria]

[Pro Hungaria]

[Pro Hungaria]

A Bajtársiasság...
2009. Július 09.

Adjon az Isten!

Hihetetlenül megható esemény történt ma velünk, és azért írom, hogy velünk és nem csak az érintett Társunkkal, mert pont erre az összetartozásra, bajtársiasságra volt ez a nagyszerű példa.
A Veszprém megyei kommendáns társunkat decemberben súlyos autóbaleset érte. Az életveszélyen hamar túl lett, de háromfelé törött lába nem jött helyre, ezért Budapestre ment újabb „vasakat ki, vasakat be” műtétre.
Ma egy óra körül hívott elkeseredetten, hogy nem lesz műtét, mert nincs vér! Ha szerez vért, lesz műtét. Kérte, ha tudok segítsek.
A sajtósunkat és személyügyesünket, Katalint és Verát megkértem, hogy vegyék fel a kapcsolatot a központtal és kérjünk segítséget. Mire ez megtörtént három óra lehetett. Este megbeszélésünkre készültem, amikor 17 óra körül csörgött a telefonom, és társunk hívott a kórházból.
Nehezen értettem amit mondott, de hamar kiderült az oka: - KÉT ÓRA ALATT KÖZEL SZÁZ GÁRDISTA JELENTKEZETT a budapesti kórház baleseti osztályán, hogy vért adjon Rajzó József gárdista részére! - Ezért értettem nehezen, mert a meghatódottság könnyeivel küszködött!
Ezt nevezem! A szombati nap után kedden itt az új esemény, ami azt erősíti bennem, és remélem másokban is, hogy ezért érdemes csinálni!
Sokszor kilátástalanul, utolsó forintokat beletankolva az autóba, a közömbösökkel és a ” majdha…” emberekkel vitázva tenni amire esküdtünk.
Bajtársunk később felhívott, és elmesélte, hogy este négy egyenruhás Gárdista meglátogatta a kórházban, ami szintén nagyon jól esett neki.
Kérte, tolmácsoljam felétek, hogy „torokszorító érzés volt amit ma, a Gárdától kapott!”
A Vérbulcsú Fiai század és a magam nevében minden tiszteletem és elismerésem azoknak, akik a bajtársiasság e nemes példáját megtették!
Köszönet és nagyrabecsülés jár érte!
És legyen ez is bizonyíték: ... ha egyszer Gárdista leszel, többet nem vagy egyedül!
Szebb jövőt!

Egressy László
Veszprém megyei
Vérbulcsú Fiai század kapitánya
2009.07.07.

[Pro Hungaria]

Levelesláda
2009. Július 09.

Adjon az Isten!

Levelesládánkba a bajtársiasság napja, azaz július 4. után zúdulnak a levelek. Ismét köszönetet mondunk minden szervezetnek, szerveződésnek, szimpatizánsnak, akik kiállnak mellettünk. Lássunk párat ezekből levelekből. A Magyar Gárda véleménye nem feltétlenül teljesen azonos a levélírók véleményével. A leveleket szerkesztve, név és lakhely kihagyásával adjuk közre!

Szebb jövőt!

A Nemzeti Munkáspárt közleménye a július 4-i tüntetéssel kapcsolatban

MINDEN ELISMERÉSÜNK A BÁTOR, PÁRTÁLLAMI RENDŐRSÉGTŐL SEM MEGRIADÓ GÁRDISTÁKÉ!

Pártunk támogatója volt a "Szabadságot a hazafiaknak" tüntetésnek, melyen tagjaink, szimpatizánsaink részt is vettek. A tüntetés betiltása után már számítani lehet a gyülekezések feloszlatására, amelyet sajnos már megszokhattunk. Ami meglepő lehet, hogy minden Magyar Gárda egyenruhát viselő, vagy ahhoz hasonló öltözetű embert vegzáltak, autóikat úton-útfélen feltartóztatták. Ez is példája, hogy a rendőri vezetők a törvényeket, bírói ítéleteket önkényesen, politikai megrendelésre értelmezik, mivel maguktól képtelenek azok értelmezésére. A rendőri vezetés intézkedései azt tükrözik vissza, hogy úgy csapódnak a politika, média, jog között, mint a részeg szamár. Az intézkedő közrendőrök pedig egyszerű
féltékenységből, mivel a Gárda olyan egyenruhás szervezet, amely velük ellentétben bírja a lakosság rokonszenvét, kéjes örömmel teljesítették a feloszlató parancsot. A rendőrség nem magyar többé!

Pártunk programja ezért fogalmazza meg új rendvédelmi szervezet létrehozását mivel a mostani annyira tönkrement már a vezetéstől a végrehajtó szintig, hogy egyszerűbb újat létrehozni. A Gárda megszüntetése és a rendőrség általi a bírói ítéleten túlmutató
üldözése a cigány bűnözéssel fertőzött vidékeken óriási űrt hagyhat maga után. Ezt az űrt, a vidéki és városi emberek biztonságának kérdését sürgősen meg kell oldani, mivel a rendőrség
nem tudja, nem is akarja kezelni ezt a problémát. Ezért pártunk törvénymódosítást akar elérni, amihez akár aláírásgyűjtést is kezdeményez egy népszavazás kiírásának érdekében, a következő kérdésekben:

Akarja-e hogy a lakásba, birtokra betörőt bármely akár az élet kioltására is alkalmas eszközzel meg lehessen fékezni élet, vagyon és birtokvédelmi célból?

Illetve:

Akarja-e ön, hogy otthonvédelmi célra alanyi jogon járjon-e az otthonvédelmi éles lőfegyver (sörétes puska, nagy kaliberű puska, karabély) tartási engedély büntetlen előéletűeknek?

Várjuk azon szervezetek és személyek jelentkezését, akik segítségüket felajánlják a népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtéshez.

Nemzeti Munkáspárt

Győr 2009-07-06

A következő levél egyrészt a gárdistáknak, másrészt a fellépő rendőröknek, harmadrészt az országos rendőrfőkapitánynak szól:

Kedves Országos Sajtóiroda!

Szép dolog a bajtársiasság és a civil kurázsi egyaránt, ezért a köszönetnyilvánítás helyénvaló. A Gárda ismét megmutatta, hogy nem azonos a rendőrökre támadó felbőszült utcai harcosokkal, fegyelmezettségből jeles. A bajtársi szellem szükségszerű velejárója azonban, hogy felismerjük a parancsteljesítés helyénvalóságát azoknál a rendőröknél, akik
kötelékben nem mérlegelhetik a kényszerítő eszközök jogosságát, de egyéni elhatározásból nem sértik sem az arányosság, sem a célszerűség elvét. Ezért úgy gondolom, hogy a rendőrség ezen tagjait is megilleti a köszönet, mert hivatásuk szerint esküjükhöz
híven végezték feladatukat egy olyan esemény kapcsán, amelyet éppen a köszönetnyilvánítók hoztak létre, akár jogosan akár jogsértően.

Tudjuk, hogy a Készenléti Rendőrség és a készenléti századok alapvető feladata (lenne) a fegyveres és veszélyes bűnözőkkel szembeni fellépés, és meggyőződésem, hogy az állomány zöme erre alkalmas, szívesebben tevékenykedne e téren, sőt alig várják, hogy a pártkomisszár miniszter eltűnjön a rendvédelem éléről. A politikai befolyásoltságot megélni azoknak a rendőröknek sem könnyű, akik a Köztársaságra és a törvényességre esküdtek, de hivatástudatból, és/vagy egzisztenciális okból nem próbálkoznak a parancs megtagadásával. A véleményem támadható elfogultsággal, vállalom.

1992 decemberében jómagam éppen azért váltam meg a rendőrségtől, mert nem voltam hajlandó politikai indíttatású gazdasági ügyben ellátni a vizsgálótiszti feladatokat. A parancsmegtagadás fel sem merült bennem, inkább leszereltem. És lehetek elfogult a jelenlegi országos rendőrfőkapitány személye iránt is, akihez – csakúgy mint ’92-ben az akkorihoz – több éves közvetlen munkakapcsolat fűz, és kölcsönösen elismertük egymás munkáját. Dr. Bencze József r.altábornagy úrnak az elsők között gratuláltam kinevezése alkalmából. 2009. július 4-ét követően akkor fogok gratulálni neki, ha benyújtja lemondását.

Elismerésem a feloszlatott Magyar Gárda volt tagjainak. Szebb jövőt mindnyájunknak! (beleértve az e levelet elemezgető titkosszolgáknak is)

..... ......

(tart. rfhdgy.)

Egy versikét is kaptunk, melyhez nem kell kommentár:

Születésnapra

20 éves lettem Én, sok életre már nincs remény.

Megszülettem nagyon gyorsan, kapkodva és kárhozottan.

Anyakönyvi kivonatom alkotmánynak nem mondhatom.

Kitöltötték dirrel-durral sajátságos víg humorral.

Édesanyám boldogságát véletlenül sem csodálták.

Keresztapák körbe álltak, megcsodáltak, dédelgettek, nevelgettek ahogy tetszett.

Négyévenként keresztelő, a komatál itt a nyerő!

Kinyílott a sunyi szemük, édesanyám nem ment velük.

Két karjukat mind kitárják, hát Te ki vagy Magyarország?

Édesanyám vagyonkája szertehullott nincsen mása, csak az emberek sírása.

Bukszák nyílnak, megdagadnak, hűbérurak jót mulatnak.

Csahos kutyák csorgó nyállal koncra várnak megcsinálják.

Tsz. elnök, tanács titkár, pártvezető most mind ott áll.

Tartják ők a markuk szépen, átment ez már sok-sok kézen.

Megtagadták istenüket az oltárnál kaptak helyet.

Cinikusan vigyorogva imátdkoznak most már sorba.

Nincsen gyónás, nincs alázat, jól csorgatják most a nyálat.

Elvették mi kedves nekünk, Édesanyám, megfizetünk!

Megteszik ők amit lehet, tüntetők közt kapnak helyet.

Tönkre teszik otthonunkat, utcáinkat, országunkat.

Mutattam, hogy mit kell tenni, kiraboltak, most már ennyi.

Édesanyám szép kis háza, lett zsiványoknak a tanyája.

Ott ülnek és ötletelnek, népek közé éket vernek.

Vagyonkájuk szinte nulla, letagadják vigyorogva.

Veszekednek, kiabálnak, a kocsmában jót piálnak.

Korházban a kórlapomat orvos nézi, és jól mulat.

Ott állnak az asszisztensek, vigyorogva tovább mennek.

Nincs esélyem gyógyulásra csak egy utolsó gyónásra.

Hosszan tartó betegségem nem gyógyítja senki kérem.

Orvosaim szép házunkba lopakodnak szépen sorba.

Nem számít, hogy mi lesz velünk nekünk nem dagad a zsebünk.

Itt haldoklunk mi már ketten a népünkkel egyetemben.

Jön a nővér sopánkodik, sírkövünkben nagyot botlik.

Hátra néz a válla felett, elolvassa, most még lehet.

Itt nyugszik egy édesanya: a magyar hon és a fia.

Ő volt a DEMOKRÁCIA!

A körmendi Jobbik alapszervezet nevében Tamás69 küldött üzenetet a Magyar Gárdának:

A MAGYAR GÁRDA ÉL ÉS ÉLNI FOG

Amíg Jobbik van, van MAGYAR GÁRDA is. Nem lehet a szélnek megtiltani, hogy fújjon, nem lehet a víznek gátat szabni. Az Oroszlánokat nem győzheti le holmi senkiházi karhatalom, ÁVH.

Azokat az igaz MAGYAR embereket gyalázta ma a „rendőrség”, akik tettek és tesznek a magyar emberekért. Azokat gyalázta, akik védték és védik a magyart, nem PÉNZÉRT, hanem meggyőződésből. Szégyellje magát minden rendőr, aki ott volt, bármit is tett vagy tenni elmulasztott.

A körmendi Jobbik alapszervezet tiltakozik a „rendőri” eljárás és oszlatás ellen. Tiltakozik az ellen, hogy nem engedi (mintha lenne rá felhatalmazása) viselni a MAGYAR GÁRDA egyenruháját és jelképeit.

A kommunista kormány az utolsókat rúgja, úgy gondolja, hogy erővel el tudja taposni azt, ami nekünk meggyőződést és hazát jelent. Hát nem, mert ami benne van a szívünkben és a lelkünkben, azt nem tudja elvenni, ami azon kívül van, azt még ma igen, de jön a holnap és ezek a gaz, vörös, rablógyilkosok utódai el fognak tűnni a magyar közéletből, és a börtön falait fogják firkálni. A föld undorító teremtményei, minden, ami szép és jó, azt pusztítják, mert a tökéletesség nem készségük, a pusztítás és a rombolás annál inkább. Lásd Magyarország, hazánk, mit a 60 év alatt elpusztított ez a sáskahad.

Most a Gárda van soron, de beletörött a foguk, mert azt, amit a nemzet ereje és a nemzet szíve tart össze, azt holmi vörös gyülevész had nem képes eltörölni. Esztergomi-falra festett oroszlánok, amik ott álltak több száz éve, a Gárdistáink is megvannak, és mi ott állunk mellettünk. Szégyellem, hogy nem ültem velük ott, nem védtem testemmel ezeket a hős és derék lányokat és fiúkat, akik ott ültek rendíthetetlenül a megvadult és kiéhezett „rendőrök” gyűrűjében és nem mozdultak. Tiszteletem és hálám nektek, ti hősök, kik megmutattátok, hogyan lehet megalázni a hatalom szolgáit!

Nem fog elhallgatni a mai nap után a SZEBB JÖVŐT! Ma, 2009. 07. 04. a kiállás napja legyen! Mert kiálltak értünk és igazunkért!

Isten áldjon bennetek, MAGYAR GÁRDA tagjai!

Tamás69

[Pro Hungaria]

Beszélgetés a Budaörsről elhurcolt Gárdistával
2009-07-10 10:20 barikád.hu

Érdi Radír Riportere (továbbiakban ÉR): Adjon az Isten!

Gárdista (továbbiakban G): Adjon az Isten!

ÉR.: Pontosan milyen jellegű esemény volt Budaörsön?

G.: 2009-07-04 9 órától 11-ig béreltük ki a budaörsi Károly Király utcai Közösségi Házat. Eredetileg úgy volt, és a másfél héttel ezelőtti plakátokon úgy szerepelt, hogy közös Magyar Gárda és Jobbik fórum, tagtoborzó lesz.

ÉR.: A Magyar Gárda milyen tevékenységet folytatott?

G: A Magyar Gárda a tárgyalás után természetesen letiltottam a toborzást Budaörsön. Én, mint a Magyar Gárda szakasz parancsnoka jogosult voltam a tevékenységi területen a fórumra, a toborzásra, rendezvényszervezésre. Természetesen ez egy Jobbikos fórummá alakult. A GÁRDATOBORZÁS NEM TÖRTÉNT MEG. A Gárda toborzó tisztje csak történelmi áttekintést, nyújtott a mozgalom múltjáról.(„Öreg nyugdíjas vagyok, toborzó papírokat, nem készítek, mert spórolok a papírral, így a régi toborzó papírok hátoldalára szoktam verseket írni.” A rendőr kitépte a kezéből a papírokat, és lám, döbbent arccal fogadta, hogy tényleg versek vannak a papírok hátoldalán.

ÉR.: Mikor és milyen módon jelent meg a Rendőrség?

G.: Már a rendezvény kezdete előtt megjelent 4 rendőrautónyi közeg. Civilek, egyenruhások egyaránt. A rendezvényt, biztosító 7 ember közül 4-en talpig feketébe voltak öltözve. A Rendőrség első észrevétele az volt, hogy ez Gárda egyenruha. Szimpatizánsunk pólóját levetették. Meggyanúsítottak, hogy Gárda-toborzást folytatok. Tilalmas volt a biciklis kesztyűm és a fejfedőm is. Kb. félóra múlva a Rendőrség egy része távozott, csak egy járőrautó maradt ott. Durva 25 perc múlva visszatértek nagy erőkkel.

ÉR.: Érte-e valamilyen fizikai és jogi atrocitás az eljárás folyamán?

G.: Levetették a sapkámat, kesztyűmet, a ruházatomat átvizsgálták, motozást hajtottak végre. Az indok engedély nélküli egyenruha viselet, a tiltóhatározat ellenére toborzás, a ruházat által való megfélemlítés. Fizikai kényszerítést nem alkalmaztak velem szemben. Többször hangsúlyoztam, hogy csak magánemberként, a Jobbik Magyarországért Mozgalom fórum biztosítójaként vettem részt az eseményen.

ÉR.: Ön számára milyen következményekkel járt a szombati nap a továbbiakban?

G.: A kihallgatásom során derült ki, hogy a Rendőrség visszakozott és a jegyzőkönyv már csak tanúkihallgatásról szólt, hiszen bizonyossá vált, hogy tevékenységem pusztán segítségnyújtás volt. Így az előállítás után 4 órát tartottak őrizetben tanúként.

ÉR.: Mit gondol, miért léptek ily módon fel a kiérkező rendőrök?

G.: Egyértelmű számomra, hogy a hatalom minden másképp gondolkodást elsöprő, törvénytelen, rendőrállamhoz méltó magatartást tanúsított.

ÉR.: A Jobbik lakossági fóruma véget ért amikor Önt elvitték?

G.: Az én előállításom után a lakossági fórumot a rendőrség feloszlatta.

ÉR.: Mit gondol a bírósági ítéletről, ami a Magyar Gárda Egyesületről született?

G.:A bírósági tárgyalások nem a Magyar Gárda mozgalomról szóltak, nem azok ellen irányultak, furcsállom, hogy a kéményseprők és a pékek ruháit nem tiltották be.

ÉR.: Gondolom halott a további jogsértő rendőri eseményekről Budapesten?

G.: Szombat délután folyamán mindenkivel ugyanez a jogtiprás történt, mint velem. Koholt alaptalan vádakkal állították elő bajtársaimat is.

ÉR.: Ön szerint meddig mehet el a Jobbikkal és a Magyar Gárdával szemben a kormány karhatalmi terrorja?

G.: Nem szeretnék vészmadár lenni, de ha a rendőrállam tovább folytatja a Magyar Gárda elleni mocskos hadjáratát, a legszélsőségesebb válasz reakciókat sem tartom kizártnak. Mi, a Magyar Gárda feloszlatott tagjai természetesen teljes mellszélességgel kiállunk a Vona Gábor által vezetett Jobbik Magyarországért Mozgalom mellett.

ÉR.: Köszönjük az interjút. Szebb jövőt!

G.: Szebb jövőt!

-----

Interjút adta: RONIN Magyar Gárda Század parancsnok helyettese.
Interjút készítette: Érdi Radír szerkesztősége

barikád.hu

[Pro Hungaria]

2009-07-10. 11:31
Szöőr Anna: a gárdisták közé tartozom

Drága Magyar Testvéreim!

A Magyar Gárda Mozgalomról 2007 nyarán, nem sokkal a megalapítása előtt az egyik megálmodójától hallottam először. Akkor úgy éreztem, hogy ez az 1956-os szabadságharcosok nevével is fémjelzett, igaz magyar értékeket közvetítő szervezet nem más, mint az alapítók történelmi romantikus elképzelése. Nem sokkal később Tom Lantos kedvezőtlen színben tüntette fel a nemzeti hagyományokért küzdő, ifjúságot fegyelemre nevelő, cigány bűnözés ellen határozottan fellépő, egyre bővülő alakulatot, - mondanom sem kell, hogy e kártékony amerikai politikus mekkora reklámfelületet adott ezáltal a mozgalomnak.

2007 őszén az Október 23. Bizottság Alapítvány tagjaként megtisztelő felkérést kaptam az egyik alapítótól, hogy mondjak beszédet a Gárda avató ünnepségen. Ugyan eleget tettem a felkérésnek, de akkor még nem éreztem igazán magaménak az egyenruhás alakulatot. Amikor azonban idén, az Otthonvédők tagjaként megtapasztaltam, hogy a gárda tagok felajánlották a segítségüket a Gyorsreagálású Önvédelmi Zónák munkájához, azaz megmentik a bankuralom áldozataivá vált családokat az embertelen végrehajtási eljárásoktól, az egyetlen otthonukból való kilakoltatástól, - megéreztem, hogy közéjük tartozom. Csakúgy, ahogy mint minden, szakmáját becsülettel művelő jogász, a gárdisták is kimondják, hogy van cigánybűnözés Magyarországon, mert tudjuk, hogy ennek a felszámolása soha nem valósulhat meg szőnyeg alá söprögetés által.

A Gárdához való csatlakozási szándékom ezév július 2-án érlelődött meg végleg bennem, amikor is a Fővárosi Ítélőtábla jogszerűtlenül feloszlatta a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületet. A politikailag elfogult tanács minden szakmaiságot nélkülözött akkor, amikor a civilszervezet mellett a mozgalomra is kiterjesztette az ítéletét. Mozgalmakat tudniillik jogi úton nem, csak diktatórikusan, rendőrterror által lehet felszámolni. A múlthét csütörtöki ítélet és a szombati rendőri brutalitás tehát nem volt más, mint a hatalom magyarellenes provokációja a kézivezérelt bíróságon és a rendőrségen keresztül.

Ezúton szólítom meg az európai parlamenti választásokon már bizonyított, nemzeti érzelmű magyar értelmiséget, hogy velem együtt csatlakozzon a Magyar Gárda Mozgalomhoz, hogy soha többé ne hagyjuk magunkat sem pecséttel, sem gumibottal legyőzni. E végjátékban a célunk csak egy lehet, hogy újra rend és biztonság övezze a magyar értékeket Magyarországon.

Adjon az Isten Szebb Jövőt!
Szöőr Anna

[Pro Hungaria]

"Magyar rendőr nem volt velünk..." - Kiss Róbert beszéde a Szabadság téren
2009-07-11 18:20 barikád.hu

Adjon az Isten!

Gárdisták, bajtársak, magyarok!

Sajnos fekete napokat élünk. Olyan napokat, amikor kimondani azt, hogy magyar, bűn. Olyan napokat, amikor azok, akik elfelejtik, hogy magyarnak születtek, kezet emelnek azokra, akik a törvény ellenére sem akarják elfelejteni azt, hogy magyarnak születtek.
Gyermekkoromban Édesanyám magyarnak nevelt. Nem tudta szegény, mekkora bűnt követ el azzal, hogy magyar bölcsődalokat dúdolgat nekem nyűgös perceimben. Nem tudta, hogy bűnt követ el, amiért erős, határozott kézzel nevel belém igazságérzetet. Édesanyám nem tudta, hogy bűn becsületre nevelni engem. Nem tudta, hogy bűn megtanítania azt, hogy az igazság hangja mindig erősebb kell legyen minden más hangnál. Az én Édesanyám magyarságát csendőr nagyapámtól örökölte. Ő is bűnös volt, hiszen átadta Édesanyámnak ezt a szeretetet és tiszteletet magyarságunk iránt. Én ebben a szellemben nőttem fel. Nekem azt tanították, hogy testvéremre soha kezet ne emeljek. Ezt én csak tág értelemben tudtam kezelni, hiszen szűk családunkat tekintve egyedüli gyermek vagyok.

Sokáig azt hittem, ez az általános. Sokáig naivan azt gondoltam, mindenkit ilyen tanításokkal indítanak el az élet rögös útján. Azt hittem, mindenkinek emberi értékeket csomagolnak a batyujába. De rá kellett jönnöm: tévedtem. Tudtam én, hogy vannak emberek, akik másféle értékek szerint mérnek. De azt nem hittem volna, hogy ennyire sokan. 2006-ban gondolkodtam el először ezen, amikor saját magyar fajtám emelt kezet a testvéreire. Amikor saját magyar fajtám ütött brutálisan. Amikor saját, elkorcsosult fajtám lőtt ki szemeket. A magyar fajtám igazabb fele azt skandálta: magyar rendőr velünk van. Kiderült: butaság volt ezt hinni. A magyar rendőr nem volt velünk.

Aztán 2009 július 4-én ismét szembe kellett néznem a ténnyel: a magyar rendőr nem volt velünk. Hiába gondoltam azt, hogy magyar bölcsődalokat dúdolgattak neki gyermekkora nyűgös perceiben. Hiába hittem azt, hogy erős kézzel neveltek bele igazságérzetet. Hiába gondoltam azt, hogy becsületre nevelték. Hiába bíztam abban, hogy az édesanyjuk őket is arra tanította: az igazság hangja mindig erősebb kell legyen minden más hangnál. Mert ezek a tanítások, ha voltak is, elvesztek. Helyébe rút, csalárd kifogások kerültek. Parancsok. Idegenektől. Olyanoktól, akik kezének egyetlen intésétől fajtánk csontja roppan. Olyanok, akik egyetlen biccentéssel akarnak ítélkezni testvéreik épségéről. Olyanok, akik csalárd módon arra esküdtek, megvédik fajtájukat az idegenektől. Aztán ők maguk válnak farkasainkká. Nem kímélnek férfit, nőt, időset, fiatalt. Olyanok, akik paragrafusok mögé bújnak, és átformálják azokat,ha kell. Olyanok, akik akár Justitia szemét is kilövik gumilövedékkel. És ez nekik jó.

Hát miféle hályog telepedett a szemükre? Ki lehet hatalmasabb a szerető édesanyánál? Hova tűntek az álmok, a szebb világba vetett hit? Hogyan válhattak szolgalelkű kutyákká azok, akiknek kitűnőbbnek kellene lenniük mindannyiunknál? Akik álmatlanul, éberen kellene óvják maroknyi kicsi nemzetünket? Mivé lettek magyarjaink? Miért csaholnak vigyorgó pofával, ha morzsákat vetnek nekik a mocsok árulók? Elfelejtik ezek a kegyetlen Káinok, hogy testvéreik vére az égbe kiált? Hát az ilyenek nem félnek az igaz Isten haragjától? Nem félnek, hogy a szent turul, melyet nem tisztelnek, beléjük mélyeszti karmait? Nem félnek a lelkiismeretüktől? Nem félnek édesanyjuk kérdő tekintetétől? Nem félnek a naptól, amikor mindannyian egyenlően állunk majd egymás mellett és eljön a számonkérés ideje??
Gyalázatos időket élünk. Magunkra maradtunk. Testvér támad testvérre, magyar a magyarra.

A mi nemzedékünk sok mindent megélt. Megélhettük a kommunizmus talmi csillogását. Megélhettük vergődő végnapjait. Aztán csillogó szemmel hittünk abban, amit demokráciának, szabadságnak, jognak hívtak. Saját kezünkkel építettük, reménykedtünk, és hittünk benne. Most megéljük annak megcsúfolását. Mit veszíthetünk még? Hova tudunk még hátrálni? Mit vehetnek még el tőlünk? Az igaz szónak helye nincsen. Igazságunk tiszta szavára a hideg bilincs volt a válasz. Egymásba kapaszkodó kezeinket tonfával törték. Ruhánkat szaggatták, mert félelmet kelt. És nem látták, hogy evvel saját ruhájukon újabb és újabb folt keletkezett. A mienk pedig rongyosan, szakadtan is tiszta maradt. Mert a mi ruhánkat a magyar emberek szeretete tisztítja. A mi ruhánkat öreg, bölcs kezek simítják. A mi ruhánkat szeretettel öltjük magunkra és szeretettel vesszük fel. Mert nekünk az eskünk szent, és nem feledjük a lényegét. A mi eskünk nem kötelez igaztalan döntésekre. A mi ruhánkat nem vásárolták meg. Fekete nadrágunk fehérebb a hónál. Vajon fehér ingünk fenyegetőbb a mocskos rongyoknál? Öklünk félelmetesebb a tomfánál, vagy a szamurájkardnál? Nem tudom. Talán.

Egy dologban azonban biztos vagyok: a becsületünk nem fejezhető ki szép kerek summákban. Az igazságunk nem bújtatható paragrafusok mögé. A hangunk nem halkítható könnygázzal, tonfával, brutalitással. Mert mi nem akarunk többnek látszani, mint amennyik vagyunk. Mi nem akarunk másabbnak látszani, mint amilyenek vagyunk. És mi nem akarunk hátat fordítani a saját fajtánknak, mert ez a könnyebb út.
Így örök szövetségünket erősítve kérdem testvéreimet, felvállalják-e nemzetünk védelmét?
……….
Akarnak-e tagjai lenni a Magyar Gárda Mozgalomnak?
……
Akarják-e felvenni a Magyar Gárda Mozgalom fekete mellényét?
…….
Testvéreim, mindannyian gárdisták vagyunk!
Hát adjon az Isten!
……
Köszönöm!

(Elhangzott 2009. július 11-én a budapesti Szabadság téren.)

barikád.hu

[Pro Hungaria]

A Magyar Gárda megpiszkálta a sakál uralmát (Beszámoló a Gárda-tüntetésről)
2009. július 11. 23:06
HunHír.Hu-információ

A Bank utcában egyetlen kisrendőr ácsorog, telefonon beszél valakivel, magánügy a téma, valahova nagyon szeretne elmenni, legalább kétszer egy hónapban, ránk pislog, de nem érdekeljük. Keresem a társait, de nem látok senkit, semmi űrruhás kísértet, sem csörtető sünhadoszlop. Fekete nadrágos fehér inges emberek jönnek sűrű sorokban, a Hazatérés Templomának harangja zúg. Magas lesz a villanyszámla ebben a hónapban, mert lankadatlanul szól.

A templomban megkezdődik az istentisztelet.

Életemben nem álltam annyit, mint 2006 szeptembere óta. Aztán a Kossuth tér csillapodtával ez szűnt volna egy kicsit, de aztán jött a Magyar Gárda.

Tudom, most is lesz néhány óra, a lábam azt súgja, üljek le a templom ajtaja mögött levő székre.

Ettől aztán mindenki azt hiszi, én vagyok a portás. Jönnek sorban az emberek, a földszint zsúfolásig megtelt, a karzatokra igyekeznek tízesével. Hol a vécé? Lehet lifttel menni?

Merre van a karzat? A gárdista meg segít, ahol tud.

Magyar akarok maradni, énekeli Sárdy Barbara, és vele énekel mindenki. Egy nő a lépcsőn ül a lift mellett, karja a térdén, fejét ráhajtja. Nem sír. Mit érez? Csak sejtem.

A Szabadság téren a Duna szaga száll, zászlók erdejét látni, történelmi lobogók, Árpád-sávosok, és egy sereg Jobbikos.

Köszönünk, mert így illik, megcsúszik néhány cserép a háztetőkön, és megremeg egyesek szíve.

A gárda főkapitánya felteszi a kérdést: Fel akarjátok venni az egyenruhátokat?

Ordítva biztosítjuk: Igen!

Ezzel újjáalakult a Magyar Gárda Mozgalom. Megpöcköltük a sakál orrát.

Vicsoroghat, de harapni mi fogunk.

Szegedi Csanád új divatot visz az Európa Parlamentbe, Árpád-sávos pajzzsal díszített oroszlános mellénnyel megy jövő héten oda, Morvai Krisztina meg okosító CD-vel, képekkel. Mert vicces, hogy az EP Irán emberjogi állapotáról óhajt társalogni, amikor Magyarországon a magyar emberek jogait tiporják a sárba, és Európa hallgat.

Elszámolunk azért veletek, sünök. A mi kertünkben van egy nagy, akkora, mint a szépen megkelt cipó, és két napja láttam, szaporulat állt be. Kettő, zsömlényi. De a kicsi ugyanúgy viselkedik, mint a nagy. Semmi különbség.

A rendőrsün, a nagy, kiadja a parancsot, a kicsi meg teljesíti.

„Senki ne higgye, hogy a múlt heti rendőri túlkapások tömkelege néhány kisrendőr magánakciója volt. A cél Magyarország gyarmatosítása, Magyarország második Palesztinává züllesztése.”

Ráérünk, Krisztina, eldönteni, kié a kisebb és a nagyobb felelősség. Alapvetően a kis sün és a nagy között csak méretbeli a különbség. Aki segít a nagynak, nem menthető csak azért, mert kisebb.

Vona Gábor az Országgyűlésben a Magyar Gárda mellényében szeretne megjelenni. Abban az Országgyűlésben, amiben Orbán Viktor, győzelem esetén egyetlen helyet sem adna a Jobbiknak. Az az Orbán Viktor mondta ezt, aki olyan jól megfért az SZDSZ-es vezérlésű MSZP-vel, hogy talán hiányérzete is lenne, ha ők nem sertepertélnének valahol a közelben.

Nem baj. Bajnai kitüntette július 4. hóhérait, ahogy annak idején Demszky Gergényit. Így nem kell keresni a felelősöket, mert önként adták a kezünkre magukat.

Hazamentünk. A macska az ajtónyitásra a résen kiszaladt. Mentette az irháját, nem értettük, miért. Aztán kiderült, megette az asztalon felejtett vajat. Tudta, hogy a vaj megevése engedély nélkül, tolvajlás. És iszkolt is. Mert benne több a tisztesség, mint azokban, akik ma Magyarországon hatalmon vannak. Voltak.

Adjon az Isten.

Szebb jövőt!

Kucsera Zsuzsa

[Pro Hungaria]

[Pro Hungaria]

Csakazértis: Magyar Gárda!-Az Ítélőtábla döntésének megfelelően új mozgalom alakult
2009. Július 12.

Hát nem! Nem sikerülhet nekik!

Először egy – a másodfokú döntés által sem cáfoltan politikai megrendelésre született – érthetetlen ítélet, mely a jogásztársadalom nagy részének felháborodását váltotta ki. Egy ismerősöm a legismertebb közösségi portálon le is vette neve elől a jogi végzettségét jelző „dr.” előtagot, mivel ő nem adja nevét egy ilyen ítélethez.

Utána a vezetők megfélemlítése: egyesülési joggal való visszaélés miatt indítanak nyomozást, holott az ítélet a polgári perrendtartásban jártas jogász szerint még nem végrehajtható.

Következik a gárdisták megfélemlítése: egyenruha viselése miatt elő kell állítani a gárdistákat. Később az ORFK, a BRFK és mindnyájuk „kedvenc” Drazséja egymásra mutogat a „félreértésre okot adó utasítás” miatt, holott mindössze arról van szó, hogy a bírósági döntéssel ellentétesen korlátozni kívánták a magánszemélyek vélemény-nyilvánítási jogát.

Majd következett a július 4-i békés, spontán demonstráció brutális feloszlatás, ahol – a rendőrségi közlemény szerint – először felhangzott a távozásra történő felhívás, majd néhányan rátámadtak a rendőrökre. A rendőrség szerint ez utóbbi miatt kellett a demonstrációt feloszlatni. A jövő heti lottószámokat honlapunk „Kapcsolat” menüpontján keresztül várjuk Bencze József országos rendőrfőkapitánytól…

A hét végén újabb, a „gengszterváltást” megelőző időket idéző intézkedésre került sor. Kormányrendeletben szabályozták, hogy aki feloszlatott társadalmi szervezet működésében részt vesz, az szabálysértést követ el. Ez már majdnem megfelel egy „törvényerejű rendeletnek”, ami felveti az alkotmányellenesség gyanúját is!

Csakhogy a Fővárosi Ítélőtábla döntése egyértelműen fogalmaz: noha a döntés az Egyesület mellett a Mozgalmat is feloszlatta, a Magyar Gárdát alkotó természetes személyeket továbbra is megilleti többek közt az egyesülési jog is. Tehát bármikor újjá lehet alakítani egy, a feloszlatott szervezethez hasonló mozgalmat!

Ezért gyűlt össze több ezer gárdista, pártoló és szimpatizáns július 11-én a budapesti Szabadság téren. Tiltakozunk a csengőfrász, a koncepciós perek és a pártállami időket idéző, rendeleti úton történő jogalkotás ellen, valamint felemeljük szavunkat azokért, akik mindenféle ítélet ellenére közösségben kívánnak tenni hazájukért, a rászorulókért, a közbiztonságért!

Ott volt ismét mindenki, aki kiállt mellettünk. A HVIM, a nemzeti portálok, a „magunkfajta” újságírókat képző Független Újságírók Szövetsége és ismét megjelent a Bombagyár közösségi portál is nagy derültséget keltő „félelemkeltő lufijaikkal”. A téren felsorakozott továbbá testvérszervezetünk, a Nemzeti Őrsereg több tagja is. Az emelvényen pedig Szabó Gábor, a feloszlatott Egyesület tagja, a Jobbik elnökségi tagja nyitotta meg a rendezvényt.

Elsőként dr. Szöőr Anna, a 2006-os rendőrterrort vizsgáló Október 23. Bizottság Alapítvány tagja lépett a mikrofonhoz. Beszédében kijelentette: őt jogászként a bírósági ítélet abszurditása győzte meg arról végérvényesen, hogy a Magyar Gárdához kell tartoznia. Felszólította a magyar értelmiséget, hogy csatlakozzon a Magyar Gárda Mozgalomhoz, így együtt védhetik meg a magyar értékeket.

Következett Kiss Róbert, a feloszlatott Magyar Gárda volt főkapitánya. Beszéde teljes terjedelemben így hangzott:

Adjon az Isten!

Gárdisták, bajtársak, magyarok!

Sajnos fekete napokat élünk. Olyan napokat, amikor kimondani azt, hogy magyar, bűn. Olyan napokat, amikor azok, akik elfelejtik, hogy magyarnak születtek, kezet emelnek azokra, akik a törvény ellenére sem akarják elfelejteni azt, hogy magyarnak születtek.

Gyermekkoromban Édesanyám magyarnak nevelt. Nem tudta szegény, mekkora bűnt követ el azzal, hogy magyar bölcsődalokat dúdolgat nekem nyűgös perceimben. Nem tudta, hogy bűnt követ el, amiért erős, határozott kézzel nevel belém igazságérzetet. Édesanyám nem tudta, hogy bűn becsületre nevelni engem. Nem tudta, hogy bűn megtanítania azt, hogy az igazság hangja mindig erősebb kell legyen minden más hangnál. Az én Édesanyám magyarságát csendőr nagyapámtól örökölte. Ő is bűnös volt, hiszen átadta Édesanyámnak ezt a szeretetet és tiszteletet magyarságunk iránt. Én ebben a szellemben nőttem fel. Nekem azt tanították, hogy testvéremre soha kezet ne emeljek. Ezt én csak tág értelemben tudtam kezelni, hiszen szűk családunkat tekintve egyedüli gyermek vagyok.

Sokáig azt hittem, ez az általános. Sokáig naivan azt gondoltam, mindenkit ilyen tanításokkal indítanak el az élet rögös útján. Azt hittem, mindenkinek emberi értékeket csomagolnak a batyujába. De rá kellett jönnöm: tévedtem. Tudtam én, hogy vannak emberek, akik másféle értékek szerint mérnek. De azt nem hittem volna, hogy ennyire sokan. 2006-ban gondolkodtam el először ezen, amikor saját magyar fajtám emelt kezet a testvéreire. Amikor saját magyar fajtám ütött brutálisan. Amikor saját, elkorcsosult fajtám lőtt ki szemeket. A magyar fajtám igazabb fele azt skandálta: magyar rendőr velünk van. Kiderült: butaság volt ezt hinni. A magyar rendőr nem volt velünk.

Aztán 2009. július 4-én ismét szembe kellett néznem a ténnyel: a magyar rendőr nem volt velünk. Hiába gondoltam azt, hogy magyar bölcsődalokat dúdolgattak neki gyermekkora nyűgös perceiben. Hiába hittem azt, hogy erős kézzel neveltek bele igazságérzetet. Hiába gondoltam azt, hogy becsületre nevelték. Hiába bíztam abban, hogy az édesanyjuk őket is arra tanította: az igazság hangja mindig erősebb kell legyen minden más hangnál. Mert ezek a tanítások, ha voltak is, elvesztek. Helyébe rút, csalárd kifogások kerültek. Parancsok. Idegenektől. Olyanoktól, akik kezének egyetlen intésétől fajtánk csontja roppan. Olyanok, akik egyetlen biccentéssel akarnak ítélkezni testvéreik épségéről. Olyanok, akik csalárd módon arra esküdtek, megvédik fajtájukat az idegenektől. Aztán ők maguk válnak farkasainkká. Nem kímélnek férfit, nőt, időset, fiatalt. Olyanok, akik paragrafusok mögé bújnak, és átformálják azokat,ha kell. Olyanok, akik akár Justitia szemét is kilövik gumilövedékkel. És ez nekik jó.

Hát miféle hályog telepedett a szemükre? Ki lehet hatalmasabb a szerető édesanyánál? Hova tűntek az álmok, a szebb világba vetett hit? Hogyan válhattak szolgalelkű kutyákká azok, akiknek kitűnőbbnek kellene lenniük mindannyiunknál? Akik álmatlanul, éberen kellene óvják maroknyi kicsi nemzetünket? Mivé lettek magyarjaink? Miért csaholnak vigyorgó pofával, ha morzsákat vetnek nekik a mocsok árulók? Elfelejtik ezek a kegyetlen Káinok, hogy testvéreik vére az égbe kiált? Hát az ilyenek nem félnek az igaz Isten haragjától? Nem félnek, hogy a szent turul, melyet nem tisztelnek, beléjük mélyeszti karmait? Nem félnek a lelkiismeretüktől? Nem félnek édesanyjuk kérdő tekintetétől? Nem félnek a naptól, amikor mindannyian egyenlően állunk majd egymás mellett és eljön a számonkérés ideje?
Gyalázatos időket élünk. Magunkra maradtunk. Testvér támad testvérre, magyar a magyarra.

A mi nemzedékünk sok mindent megélt. Megélhettük a kommunizmus talmi csillogását. Megélhettük vergődő végnapjait. Aztán csillogó szemmel hittünk abban, amit demokráciának, szabadságnak, jognak hívtak. Saját kezünkkel építettük, reménykedtünk, és hittünk benne. Most megéljük annak megcsúfolását. Mit veszíthetünk még? Hova tudunk még hátrálni? Mit vehetnek még el tőlünk? Az igaz szónak helye nincsen. Igazságunk tiszta szavára a hideg bilincs volt a válasz. Egymásba kapaszkodó kezeinket tonfával törték. Ruhánkat szaggatták, mert félelmet kelt. És nem látták, hogy evvel saját ruhájukon újabb és újabb folt keletkezett. A mienk pedig rongyosan, szakadtan is tiszta maradt. Mert a mi ruhánkat a magyar emberek szeretete tisztítja. A mi ruhánkat öreg, bölcs kezek simítják. A mi ruhánkat szeretettel öltjük magunkra és szeretettel vesszük fel. Mert nekünk az eskünk szent, és nem feledjük a lényegét. A mi eskünk nem kötelez igaztalan döntésekre. A mi ruhánkat nem vásárolták meg. Fekete nadrágunk fehérebb a hónál. Vajon fehér ingünk fenyegetőbb a mocskos rongyoknál? Öklünk félelmetesebb a tonfánál, vagy a szamurájkardnál? Nem tudom. Talán.

Egy dologban azonban biztos vagyok: a becsületünk nem fejezhető ki szép kerek summákban. Az igazságunk nem bújtatható paragrafusok mögé. A hangunk nem halkítható könnygázzal, tonfával, brutalitással. Mert mi nem akarunk többnek látszani, mint amennyik vagyunk. Mi nem akarunk másabbnak látszani, mint amilyenek vagyunk. És mi nem akarunk hátat fordítani a saját fajtánknak, mert ez a könnyebb út.

Így örök szövetségünket erősítve kérdem testvéreimet, felvállaljátok-e nemzetünk védelmét? – Igen! – zúgott a tömeg.
Akartok-e tagjai lenni az újjáéledő Magyar Gárda Mozgalomnak? – Igen – zengett ismét a Szabadság tér.
Akarjátok-e felvenni a Magyar Gárda Mozgalom fekete mellényét? – Igen! – dübörgött az elszánt válasz.

Testvéreim, mindannyian gárdisták vagyunk! Hát adjon az Isten! – Szebb jövőt!

Köszönöm!

E szavakkal Kiss Róbert főkapitány vezetésével újra megalakult a Magyar Gárda, melyet a Fővárosi Ítélőtábla döntése értelmében a Magyar Gárda gárdistáinak joguk van újra megszervezni. A közfelkiáltással újjászervezett Magyar Gárdában lesznek szervezeti változások (alapvető, hogy nem kapcsolódik hozzá Egyesület), de a mozgalom lényege, azaz a gondolatvilág, az egyenruha, a szélsőségmentes radikalizmus, a szolidaritás és mindennek alapja, a Szent Koronára tett eskü megmarad! Tevékenységünk pedig kizárólag a bíróság által kifogásolt tettek tekintetében változik. Ami majdnem az, az nem az – szól az ősi dakota közmondás. Mivel ez a mozgalom nem jogutódja a bírósági döntéssel feloszlatott szervezetnek, így sem az újra megválasztott vezetők, sem a mozgalomban tevékenykedő gárdisták nem vonhatók felelősségre és nem szankcionálhatók.

És az eddig civilben sorakozó gárdisták a „Magyar Gárda! Szerelvényt igazíts!” vezényszóra ismét fejükbe húzták sapkájukat, magukra vették az Árpád-pajzzsal díszített oroszlános mellényt. Arcukon a legkülönfélébb érzések látszottak. Egyesekről lerítt: ismét azt az érzést érzik át, amit akkor, amikor először öltötték magukra a formaruhát. Másokról az elszántság sugárzott. Megint mások örömkönnyeikkel küszködtek. De mindnyájukat összekötötte egy érzés: az összetartozást, az egymás iránt érzett szeretetet semmilyen jogi fórum nem nyilváníthatja semmissé! Mindeközben a tömeg soha nem látott tetszésnyilvánítással köszöntötte az újjászerveződő Magyar Gárdát és annak gárdistáit.

Ezek után több olyan közismert személy kapott a Magyar Gárda egyenruhájából, akik állhatatosan végigküzdötték velünk, gárdistákkal az elmúlt csaknem két évet. Így büszkén mondhatjuk, olyan emberek váltak bajtársainkká, mint Szegedi Csanád EP-képviselő, ifj. Hegedűs Lóránt református lelkipásztor, Murányi Levente 56-os elítélt, Sárdy Barbara énekesnő, Pörzse Sándor televíziós műsorvezető, Für Lajos honvédelmi miniszter, Vona Gábor, a Magyar Gárda megálmodója és a feloszlatott Egyesület elnöke, Morvai Krisztina jogász, EP-képviselő. Mindnyájuknak volt pár bíztató szava a gárdistákhoz, Szegedi Csanád például kijelentette: jövő héten az Európai Parlament alakuló ülésén ebben a mellényben fogja átvenni képviselői mandátumát!

Morvai Krisztina beszédét pedig az alábbiakban közöljük:

A végtelenül igazságtalan neoliberális rendszer összeomlott, világszerte emberek tízmillióit maga alá temetve. A felelősök rettegnek a felelősségre vonástól, ezért hangos „fasisztázásba”, „antiszemitázásba” kezdtek, s igyekeznek szélsőségesnek beállítani mindenkit, aki a globális nagytőke, a multik és a bankok rémuralma helyett a tisztességes munkából élő emberek –kisgazdák, kisvállalkozók, állami alkalmazottak – érdekeit kívánja szolgálni.

E folyamat részeként Magyarországon az MSZP és az SZDSZ 2006 ősze óta diktatúrát tart fenn annak érdekében, hogy az ország teljes kifosztásával szemben a megfélemlített emberek ne merjenek szót emelni, fellázadni. A jogállam helyett rendőrállamot bevezető és fenntartó hatalom igyekszik szélsőségesként beállítani mindazokat, akik tenni kívánnak a magyar emberek teljes kiszolgáltatottsága, rabszolgasorba taszítása, Magyarország gyarmatosítása ellen. Ide tartozik a Magyar Gárda is, akik egyebek között a tömeges bűnözésnek kitett vidéki magyar lakosság méltóságát és reményét kívánják visszaadni. Minden felnőtt magyar embernek világosan kell látnia, hogy mi folyik a hazájában. Tudnunk kell, hogy a hatalom célja nem más, mint az ellenállás megtörése, a termőföldünk, a vízkincsünk, nemzeti vagyonunk egészének „lenyúlása”, külföldi kézre juttatása. Az ország katasztrófa helyzetbe került, a gazdaság összeomlott, egyre többen kerülnek kilátástalan, reménytelen helyzetbe, szegénységbe. Az ország menthetetlenül egy harmadik világbeli gyarmat sorsára jut, ha nem teszünk valamit, s ha nem tesszük világossá: elegünk van abból a pusztításból, amit a politikai és gazdasági elit a „rendszerváltás” és különösen 2002 óta végzett az országban. Ehhez az kellene, hogy az emberek szabadon véleményt nyilváníthassanak, demonstrálhassanak, sorsuk elszenvedőiből alakítóivá válhassanak a saját hazájukban. Ezt igyekszik megakadályozni a hatalom, mindenáron, semmilyen eszköztől vissza nem riadva. Az elkerülhetetlenné váló felelősségre vonástól való félelem különösen is elszánttá teszi őket. Az emberi jogok sárba tiprását, a 2006 óta rendszeressé vált tömeges rendőri brutalitásokat, jogellenes fogvatartásokat ebben az összefüggésrendszerben kell látnunk.

Az Európai Parlament a jövő héten Strasbourgban tartja nyitó ülését. A tervezett napirendi pontok között szerepel Irán (valamint Kína, illetve Honduras) emberi jogi helyzetének megvitatása. Ennek kapcsán szeretném a Parlament tudomására hozni, hogy Magyarországon 2006 ősze óta emberi jogi válsághelyzet van, amelynek kezelésére az Európai Unió semmiféle hajlandóságot nem mutatott, s semmiféle lehetőséget nem kínált. Éppen ezért, meggyőződésem szerint a Parlamentnek, illetve az EU-nak semmiféle erkölcsi alapja nincs arra, hogy kívülálló országok emberi jogi helyzetét kritizálja. A képviselőtársaim részére be fogok mutatni a 2006. őszi tömeges rendőri brutalitásokról szóló felvételeket, az idén március 15-én, a Jobbik kampánynyitó rendezvényét követően történt rendőri támadásról készült képeket, amely támadás engem ért, immár képviselőjelölti minőségemben, továbbá Vona Gábor múlt heti megbilincselésének, megalázó bebörtönzésének képeit. Az, hogy egy 15%-os képviselettel rendelkező politikai párt képviselőjelöltjét, illetve vezetőjét a rendőrség ilyen elbánásban részesítse, kizárólag diktatúrákban fordulhat elő. A diktatúra világos politikai provokációja, hogy a miniszterelnök az akciót irányító rendőrtiszteket kitüntetésben részesítette. Hasonlóképpen bemutatom a 2006 ősze óta tartott utcai demonstrációk résztvevőivel szemben tanúsított rendőri brutalitások, előállítások, jogellenes fogva tartások és koncepciós eljárások részleteit is. Fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy nem valamiféle „rendőri túlkapásokról” van szó, hanem a kormány által irányított tevékenységről, amit mi sem jelez jobban, mint az a már említett tény, hogy Bajnai Gordon miniszterelnök kitüntette azokat a rendőrtiszteket, akik a mindenki számára láthatóan durván jogsértő rendőri intézkedéseket irányították július 4-én. (E kitüntetésekkel, a felelősök világos azonosításával és megnevezésével természetesen segítette a későbbi felelősségre vonást a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűncselekményét megvalósító parancsnokokkal szemben és megelőzte, hogy 2006-hoz hasonlóan „elkenhető” legyen a rendőri felelősség kérdése. Ezt az igazságtételt sürgetők nevében köszönöm a miniszterelnöknek. Mindazonáltal felhívom minden rendőr figyelmét, hogy a bűncselekményt megvalósító parancs végrehajtását akkor is kötelesek megtagadni, ha a diktatúra kormánya feljebbvalójukat a jogsértésekért szeretik kitüntetni.)

Az Európai Parlamentben tehát világossá kívánom tenni, hogy az Unión belül, az EU passzív asszisztenciája mellett olyan tömeges és durva emberi jogi jogsértések folynak, amelyek teljességgel hiteltelenné teszik, hogy az EU szót emeljen az unión kívüli országok emberi jogi helyzete ügyében. Más megfogalmazásban: az EU-nak meggyőződésem szerint nincs joga sem Irán, sem más Unión kívüli ország emberi jogi helyzetének „elbírálására” addig, amíg saját tagállamában eltűri, hogy az ellenzékhez tartozókat rendszeresen brutális rendőri bántalmazásoknak vessék alá, bebörtönözzék, évekig tartó koncepciós eljárások alá vonják. Nem jogosult Irán vagy más kívülálló ország bírálatára az az Unió, amelynek területén kormányutasításra szemeket lőnek ki, békés tüntetők százait bántalmazzák kirívó kegyetlenséggel, tüntetések idején a metróból a felszínre érkező embereket igazoltatják, motozásnak vetik alá s közben videofelvételeket készítenek róluk. Nem jogosult Irán vagy más ország bírálatára az az Unió, amelynek területén a földön ülő, békés tüntetőket 20-30 cm távolságból szemen fújhatnak a rendőrök könnygázzal, s ahol egy ilyen demonstrációról több mint 200 emberrel töltetik sötét börtönudvaron állva, vagy penészes magánzárkákban az egész éjszakát.

Örömmel olvastam, hogy az Európai Parlamentnek az elkövetkező időszakban Schmitt Pál személyében magyar alelnöke lehet. Ezúton is kérni szeretném képviselőtársamat, alelnök-jelölt urat, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a magyarországi, 2006 őszén kezdődött tömeges emberi jogi jogsértések kivizsgálása és folytatásuk megakadályozása az Európai Parlament kiemelt témái közé kerüljön. Szintén ezúton kérem fideszes EP- képviselőtársaimat, hogy támogassák hasonló célú törekvéseimet, lépéseimet.

Végezetül Vona Gábornak, a feloszlatott Egyesület elnökének és a Jobbik Magyarország Mozgalom – Párt elnökének felszólalását hallhattuk:

Adjon az Isten!

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki eljött ma ide, hogy kifejezze tiltakozását a kormányzat diktatórikus törekvéseivel szemben, és hogy kifejezze szolidaritását és támogatását a gárdisták felé. A bíróság és a rendőrség szerint a Gárda félelemkeltő, ezért kell a működését tiltani. Tegye fel a kezét, akiben az MSZP-vel kifejezetten jó kapcsolatot ápoló fegyveres magáncég, az In-Kal Security kelt félelmet! Tegye fel a kezét, akiben a gyermekeink számára a drogfogyasztást hirdető Kendermag Egyesület kelt félelmet! Tegye fel a kezét, akiben a vidéken burjánzó cigánybűnözés kelt félelmet! Tegye fel a kezét, akiben a Magyarországot felvásárló izraeli építőipari cégek keltenek félelmet! Tegye fel a kezét, akiben a hazánkat kormányzati szinten tönkretevő és kiárusító MSZP-SZDSZ együttműködés kelt félelmet! Tisztelt bíróság, tisztelt ügyészség, tisztelt rendőrség, a sorok között megbujkáló titkosszolgálatok, ma itt több ezer ember nyilvánította ki, hogy mi ébreszt benne félelmet! Követeljük a fenti félelemforrások megszüntetését!

Július 2-án a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon is feloszlatta a 10 tagú Magyar Gárda Egyesületet, de nem csupán megerősítette az elsőfokú ítéletet, hanem tovább ment. Azt mondta, hogy a Gárda Mozgalom is része az egyesületnek, így a Mozgalom szervezeti kereteit is feloszlatottnak tekinti. A hazai és nemzetközi politika nyomására született ítélet elképesztő. Természetesen folytatjuk Gaudi-Nagy Tamással a küzdelmet az igazunkért. Az egyesület tagjai pedig asztaltársaságként fogják segíteni a nemzet ügyét. De itt és most nem ez a lényeg. A lényeg, hogy az egyesület további sorsától függetlenül a gárdisták népmozgalma megalakult, vagyis a gárdisták, mint magyar állampolgárok, akik a Szent Koronára tettek esküt, nem hagyják magukat megfélemlíteni ettől a nemzetáruló kormánytól, és a jövőben is élni kívánnak demokratikus jogaikkal. Ránk mindenben számíthatnak. Ha kell mellettük, ha kell mögöttük, ha kell, előttük leszünk. Isten éltesse őket, Isten éltesse mozgalmukat!

A gárdisták az elmúlt két évben bizonyítottak az országnak és a magyar embereknek. A kormánynak ez hét éve nem sikerül. Pontosabban mondva hatvan éve bebizonyítják nap, mint nap, hogy kicsodák. A teljes romlásba vitték az országot, a jelszavuk pedig a következő: igen, valóban a szakadék szélére sodortuk az országot, de semmi baj, jövőre teszünk egy nagy lépést előre. Amíg a Gárda a Hernád menti árvíznél segédkezett, hogy megmentse az ottani, egyébként jelentős cigány kisebbséggel rendelkező falvakat, addig Gyurcsány és Bajnai Sukorón egy környezetszennyező kaszinóvárosról egyezkedett izraeli befektetőkkel. Amíg a Gárda kimentett egy fenyegetett családot Galgagyörkről, addig Bajnai többet tönkretett a Hajdú-BÉT-nél. Amíg a Gárda karácsonykor gyűjtést szervezett az egész országban szegény, sokgyermekes családok részére és kenyeret osztott a Kossuth téren, addig a Gyurcsány-kormány eladta az országot az IMF-nek. Amíg a Gárda az egész ország területén több tucatszor vért adott, a parlamenti garnitúra a vérünket szívta. Amíg a Gárda tagjai minden hétvégén saját pénzükből tankoltak az autóikba, hogy mindenhol ott lehessenek, ahová hívják őket, addig ezek számla nélkül vették fel a parlamentben a költségtérítést. Amíg a Gárda Békésben és Szabolcsban viharkárokat enyhített, addig zárt ajtók mögött Lendvai Ildikó Újhelyi István haját tépte, mert az nem nevezte szexi tinilánynak.

A kormány érzi, hogy hatalma a végéhez közeledik, és hogy utána el kell majd számolnia, hogy felperesből alperes lesz, hogy az állami luxust könnyen felválthatja majd a börtönkoszt. Nem is a parlamenti ellenzékkel küzdenek, mert tudják, hogy onnan nem sok támadás érkezik. Ha húsz évig megvoltak, ezután is meglesznek valahogy. Ezek tőlünk félnek. A hátralévő idejükben a Gárdát és a Jobbikot akarják eltakarítani. A fő ellenségeik mi vagyunk, a nemzeti oldal. És ez jó is így, mert ez az érzés kölcsönös. Mert ahogy ők bíróság elé akarnak állítani, és börtönbe akarnak bennünket zárni jogtalanul, úgy fogjuk majd mi is őket bíróság elé állítani, joggal. Amit ők most támogatnak, azt mi tiltani fogjuk, és amit ők tiltani akarnak, azt mi támogatni.

A gárdisták a rendet, a törvényt tisztelő magyar emberek. Akik be akarják tiltani, azok sem a rendet, sem a törvényeket nem tisztelik, és abban sem vagyok biztos, hogy magyar emberek. A Gárda törvénytisztelete azonban nem egyenlő a diktatórikus törekvések előtti meghajolással. Sőt, ezekkel igenis szembe kell szállni. Küzdenünk kell a jogainkért, mert senki nem fog helyettünk. Múlt szombaton bebizonyítottuk, hogy igenis, van értelme a küzdelemnek, van értelme a nemzeti ellenállásnak. Ráadásul a nap szimbolikus volt. 2002. július 4-én, hét éve volt az Erzsébet-hídi blokád, amikor Budaházy György és néhány tiltakozó lezárta az Erzsébet hidat a szavazatok újraszámlálása céljából. A hídon összeverődő néhány száz ember között én is ott voltam akkor jobbikos barátaimmal. Az a keserű élmény, a rendőri fellépés, az MSZP arroganciája, a Fidesz gyávasága, a magunkra hagyottság ösztönzött ott bennünket, jobbikosokat arra, hogy párttá alakuljunk. Akkor mondtuk ki, ha másra nem számíthatunk, akkor megcsináljuk magunk. Azóta érzem, és ma már tudom is, hogy nincs többé jobb- és baloldal, csak nemzeti oldal van, és akik nem ide tartoznak, azok a nemzetellenesek. Csak nemzeti párt van és csak multinacionális pártok.

A mostani július 4-e a hét évvel ezelőttihez képest azonban nem vereség volt, nem keserű tapasztalat, hanem győzelem. A nemzeti ellenállás tisztaságának, bátorságának és eltökéltségének a győzelme. Innentől kezdve ezt a napot minden évben meg kell ünnepelnünk, mint a bajtársiasság és a nemzeti ellenállás napját! Boldog vagyok, hogy egy lehettem a 216 előállított személy közül. Azóta nagyon sok levelet kapok, amelyben ismerős és ismeretlen emberek fejezik ki nagyrabecsülésüket, köszönetüket. Sokan hősnek neveznek, de a hős nem én vagyok, hanem azok a gárdisták és civilek, akik közé leülhettem. Ti vagytok a hősök, akik újra reményt adtatok ennek a nemzetnek. Én nem tettem mást, mint amit bárki más tett volna egy ilyen helyzetben. Semmi különös nem történt, csak annyi, hogy én úgy voltam öltözve.

Más országokban egy ilyen szervezetet a kormány erősít, támogat, ahogy azt legutóbb Olaszország tette, amely néhány hete felállította a maga nemzeti gárdáját. Nálunk pedig meg akarják szüntetni. Az egész ország nyakig ül miattuk az ürülékben, ők meg azt várják, hogy mi még meg is köszönjük, hogy legalább nem hullámzik. Mennyire abszurd, hogy a vidéki ember a tévében azt látja, amint az a rendőrség, amelynek őt meg kellene védenie, de nem teszi, éppen azokat a gárdistákat ütlegeli, fújja arcon könnygázzal, amelyek eddig igyekeztek őt megvédeni. Ez nem elsősorban a kisrendőrök felelőssége, de milyen jó lenne, ha lenne végre egy hős közöttük is, aki megtagadná a parancsot, aki vállalná, hogy néhány hétre, hónapra meghurcolják az igazságért, aki nem félne. Aki nem szolgálná tovább ezt az MSZP erőszakszervévé züllesztett rendőrségi vezetést. Ez lenne a magyar rendőrség? Szerintem még a paprikaspray-jükben is importpaprika van. Mert itt van pénz mindenre, csillagháborús felszerelésre, izraeli vízágyukra, a talpnyaló rendőri vezetők sztárgázsijára, csak arra nincs, amire kellene. A magyar emberek megvédésére. Az embereket pedig nem a Gárdától, hanem a cigánybűnözéstől, a fehérgalléros politikai bűnözéstől és a multinacionális gazdasági bűnözéstől kell megvédeni.

A jövő héten a Jobbik felállít egy szakmai csoportot, amelynek a feladata az lesz, hogy elkészítse azt a törvényjavaslatot, amely biztosítani fogja, hogy olasz, svájci, amerikai és egyéb országok mintájára működhessen nálunk is a Gárda. Jobbik – legrosszabb esetben is néhány hónap múlva – az országgyűlésben ezt a törvényjavaslatot be fogja terjeszteni, hogy a Szent Koronára esküt tett gárdisták végezhessék nemzetmentő munkájukat – akár a rendvédelemben, akár a honvédelemben, akár a katasztrófavédelemben, akár egyéb területen. Országgyűlési pártként amnesztiát fogunk adni a politikai elítélteknek, ki fogjuk vizsgálni, hogy az elmúlt időszakban kik és milyen parancsra zaklatták a nemzetben gondolkodó magyar állampolgárokat, kik és milyen parancsra próbálták ellehetetleníteni a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetét, és azt is, hogy gyakorolt-e valaki politikai nyomást a magyar bíróságra a Gárda-per kapcsán.

Gyurcsány, Bajnai, Draskovics, Szilvási, Szekeres, Lendvai! A folyamat elindult. Bármennyire is szeretnétek megállítani, vagy legalább lassítani, már nem lehet. Magyarország elindult azon az úton, amelynek révén az ország újra a magyaroké lesz. A Jobbik és a nemzeti gondolat népszerűsége folyamatosan nő, és kellő szerénységgel, kellő alázattal, de igen, kimondom, tudja és hallja mindenki: a Jobbik kormányzásra készül. Hogy ez mikor következik be, nem tőlünk függ, hanem a magyar emberektől. Tennivaló van bőven. Úgy vagyunk vele, mint az a sereg, amelyet minden irányból körülvettek, ezért teljesen mindegy, hogy milyen irányból támad. Keményen készülünk és dolgozunk, hogy ha itt az idő, akár másnaptól át tudjuk venni az ország kormányzását. Hogy minél hamarabb segíthessünk, hogy akár holnaptól nekivághassunk a rendrakásnak. Hogy vidéken felállítsuk a csendőrséget, hogy megállítsuk a nemzeti vagyon elherdálását, hogy felelősségre vonjuk a politikai bűnözőket, hogy megmentsük a magyar földet, hogy megadóztassuk a multikat, hogy megvédjük a magyar munkavállalókat, hogy megsegítsük a magyar vállalkozásokat, hogy bezárassuk a TV2-t és az RTL KLUB-ot, hogy minél több magyar gyermek megszületését támogassuk, hogy Magyarországot visszaadjuk a magyaroknak.

A gárdisták között csupa nagyszerű magyar ember van. Az elmúlt két évben volt lehetőségem, hogy megismerjem őket. Büszke vagyok, hogy a barátjuk, a bajtársuk lehetek. Ezek az emberek azok, akikre a nagyapáink büszkék lehetnek, és akikről majd az unokáink mesélni fognak. Ezek az emberek, akikre lehet számítani, akik nem beszélnek, hanem inkább tesznek. Akik minden napját piros betűs ünneppé tennék a magyarságnak, akár úgyis, hogy a vérükkel adják a betűkhöz a tintát. Eddig ők álltak ki értünk, az elkövetkezendő hetekben kötelessége minden tisztességes magyarnak, hogy ő álljon ki értük. Aki a Gárdáért kiáll, az magáért, a szeretteiért, a magyarságért és az igazságért áll ki. Az nem csupán homo sapiens, mint a kormánytagok, hanem ember. Magyar ember, csupa nagybetűvel.

Többször mondtam már, hogy az ország kétharmada jobbikos. Hát most emelem a tétet: mindannyian gárdisták vagyunk.

A rendezvény hivatalosan a Szózat és a Székely himnusz méltóságteljes eléneklésével ért véget. Azonban tudtuk, hogy ez csak a demonstráció vége, de valaminek a kezdete. Valami olyan dologé, amelyhez hasonlót csak a forradalmi ifjúság érezhetett 1848-ban vagy 1956-ban. Amikor ők is összefogódzkodtak, hogy provokátor ne kerüljön közéjük és így vitték végig a tiszta forradalmat, mely a magáról megfeledkezett hatalmi önkény bukásához vezetett. Legyünk méltók hozzájuk és így végezzük munkánkat a nemzet érdekében! Biztosak lehetünk benne, hogy akkor megadja nekünk az Isten az áhított szebb jövőt!

[Pro Hungaria]

Miért is nem büntethető a Gárda újraszerveződése? - Itt a jogszabály és annak magyarázata
2009. július 13. hétfő, 22:27

Ahogy az a Magyar Gárda által kiadott közleményben olvasható, az újraszerveződött Magyar Gárda az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (továbbiakban: Etv.) 5. § értelmében nem minősül társadalmi szervezetnek.

A fenti törvényhely ugyanis kimondja, hogy nem minősül társadalmi szervezetnek a magánszemélyeknek az egyesülési jog alapján létrehozott olyan közössége, amelynek működése nem rendszeres, vagy nincs nyilvántartott tagsága vagy e törvényben meghatározott szervezete.

Tekintettel arra, hogy a Magyar Gárda szervezeti rendje eltér az Etv-ben meghatározott formától, nem működik mellette az Etv. szerint társadalmi szervezetnek minősülő egyesület vagy más, a törvényben nevesített forma, így a Magyar Gárda semmiképp nem tekinthető a feloszlatott Egyesület tevékenységét jogfolytonosan végző szerveződésnek.

Következésképpen a közösség vezetői nem követhetik el a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 212/A. § szerinti egyesülési joggal visszaélés vétségét, mely egyértelműen a feloszlatott társadalmi szervezet vezetését bünteti. Ugyanezen okok miatt a szervezetben tevékenykedő tagok a jelenleg még hatályba nem lépett kormányrendelet alapján sem lesznek szabálysértés miatt szankcionálhatók - olvasható a közleményben.

barikád.hu