A humor és a nevetés testi-lelki hatásai
A nevetés az egyik legjobb gyógyszer
A nevetés nem az ember monopóliuma, állítja Sylvia Cardoso, aki magatartás-biológiai kutatásokat végez Brazíliában. Persze amikor az ember mosolyog, kuncog, hahotázik, esetleg ironikusan elhúzza a száját, az mindig tartalmaz valami társadalmi többletet is – mondja a kutató.
Ez az egyik leggyakoribb változás az arckifejezésen: a semleges mimikát a nevetés valamelyik fokozatára módosítja az ember anélkül, hogy különösebben gondolkozna rajta és tudatossá válna a folyamat. A nevetésre csak az esetek 10-20 százalékában ad magyarázatot, hogy valaki előzőleg valami humorosat látott, hallott vagy olvasott. Legtöbbször arról van szó, hogy ezzel az arckifejezéssel üzenetet küld az ember a másiknak. Ennek szándéka egészen különböző – jelezheti például azt, hogy élvezi azt a helyzetet, amiben van, esetleg örül az illető jelenlétének, magára akarja vonni a figyelmét, és így tovább. A nevetésnek biológiai, érzelmi, gondolkodásbeli és társadalmi összetevői vannak, de mindennek a mélyén az agyban fellelhető különleges képlet – a boldogság, az élvezet és az öröm központjának – átmeneti izgalma rejlik. Nevetéskor ezen a bizonyos agyterületen kimutatható a fokozott ingerületátvitel. Az embernek feltehetően az állatvilágból örökölt képessége, hogy a félelmet a jó közérzet és a nevetés kiváltásával próbálja elűzni.
Amióta nagy felbontású tomográfokkal dolgoznak a kutatók, pontosan be tudják határolni az agynak azt a szögletét, ahonnan a nevetés elindul. Ez valahol a homloklebeny közelében, a látóközpont mögött található. A homloklebeny bal oldala analizálja a humoros történet szavait és nyelvi struktúráját, miközben a jobboldali lebenyrész végrehajtja az intellektuális méricskélést, és csak ezután ítél valamit valóban viccesnek. Ez a folyamat egyénre szabott, hiszen nem mindenki nevet ugyanazon a történeten. Ha a humoros helyzet, szöveg átment az összes szűrőn és nevetésre méltónak találtatott, akkor az agynak a motoros mozgásokat irányító részében folytatódik az izgalom, és neveltetésétől, valamint körülményeitől függően elmosolyodik, netán harsány hahotában törhet ki az ember.
A nevetés gyakoriságát, milyenségét ezek szerint ősi – majdhogynem genetikai – minták, egyéni örökletes tényezők és társadalmi elvárások egyaránt befolyásolják. Léteznek továbbá olyan agyi elváltozások, sérülések, mentális betegségek, amelyek következtében az emberek arca mintegy megkövül, képtelenek a jókedv kimutatására. A Parkinson-kórban szenvedők, valamint a súlyos depressziósok ritkán és kényszeredetten képesek akár csak mosolyogni is. Ilyenkor az agyi ingerületek átadásában, a jelek továbbításában keletkezik zavar, ami lassítja a betegek különféle életfunkcióit, így mozgásukat és gondolkodásukat is.
A kóros jókedv, a megállíthatatlan ragályos nevetés is származhat betegségből. A hatvanas években a mai Tanzánia területén valószínűleg egy vírusfertőzés miatt több százan olyan agyhártyagyulladást kaptak, aminek az egyik kísérő jelensége a megállíthatatlan nevetés volt.
A kisgyermekek már néhány hetes korukban rámosolyognak az édesanyjukra, ezért sokáig azt feltételezték, hogy itt egyszerű utánzásról van szó. De kiderült, hogy olyan gyerekek is tudnak nevetni, akik valamilyen velük született fogyatékosság – vakság, süketség – miatt nem utánozhatták ezt a mintát. Ez ugyanis valószínűleg a síráshoz hasonlóan részben velünk született képesség, amely a törzsfejlődés során fennmaradt és megerősödött. A süket gyerekek nevetése nem sokban különbözik halló társaikétól, ugyanakkor beszédükön érződik a fogyatékosságuk. Hasonló a helyzet a vakoknál, akik bár sosem láttak mosolygó arcot, mégis ismerik ennek a mimikának a nagy részét.
A nevetés legtöbbször valamilyen pozitív lelkiállapothoz – jókedvhez, derûhöz, örömhöz – kapcsolódik, de az esetek egy részében egészen másról van szó. Az ember minden megnyilvánulásával bonyolult társadalmi szerepeket ölt magára, és ezek bizony gyakorta nélkülözik a pozitív érzelmeket. Vagyis sokszor csak azért nevet, mert jó benyomást akar kelteni másokban, de valójában egyáltalán nincs humoros kedvében, legszívesebben akár meg is fojtaná azt, akit éppen elbűvöl ellenállhatatlan mosolyával.
A nevetés kétségkívül az egyik legjobb gyógyszer, s igen komoly testi tréning: megmozgatja az egész keringést, fokozza a szívműködést, növeli a vérnyomást, kitágítja az ereket, ami hamarosan egyensúlyba hozza a vérnyomást. A test többi izma elernyed, ezért a kitartó nevetés néha nagyon fárasztó. Az agyban olyan vegyületek szabadulnak fel, amelyek csökkentik a fájdalomérzetet, és az egész testet kellemes bizsergés hatja át. A nevetés társadalmi szerepe aligha túlbecsülhető, hiszen javítja az emberek közérzetét és erősíti társas kötődésüket

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Humor: nevető, röhögő, vigyorgó –nak.