VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY MIKLÓS MAGYARORSZÁG KORMÁNYZÓJA !

Irjon hozzászólást

HozzászólásokElizabeth Kiss által a November 24, 2009-on 9:52am-kor

Horthy Miklósról és Önökről…

(Nyílt levél Lendvai Ildikónak)

Tisztelt Elnök Asszony!

Levelem megírására, az Ön sajnálatos kommunista öntudatáról tanúskodó ízetlen megnyilvánulása ösztönöz. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy Horthy Miklós kormányzó személye nem lehet politikai csatározások alapja, indoka, érve, oka és ellenérve. Horthy Miklós kormányzó a mai pártok és a mai ország vezetés számára mintakép, etalon kellene, hogy legyen.

Amit Ön mond, miszerint államfői hivatalának kezdete a „fehérterrorral” kezdődött és a „deportálásokkal ért véget”, egyszerűen hazugság, csúsztatás, tudatlanság. Ám, ha ezen a mezsgyén haladva kísérjük végig az Önök immár kilencven esztendős magyarországi létét, működését, akkor Horthy Miklós kormányzót sokszorosan példaképként kell Önök elé állítani. Hiszen ama bizonyos „fehérterror” csupán az Önök ostoba vagy mélyen magyarellenes történészei szerint volt az, aminek nevezni méltóztatnak. Ez nem volt más, mint egy vérforraló, gyilkos kommunista diktatúrában résztvevők elleni indokolt és jogos megtorlás, amelyet egyébként maga Horthy Miklós állított le, s helyette a bűnözők számonkérését a továbbiakban törvényes jogi eljárásokban rendelte végrehajtani.

Miért is volt jogos az Önök által „fehérterrornak” nevezett néhány hónapos, de az Önök gyilkos hadjáratát megtorló „önkényeskedés”? Mert az Önök elődei Tisztelt Elnök Asszony röpke 133 nap alatt olyan bűnlajstromot állítottak össze önmaguk ellen, amelyet a mai viszonyok között a hágai nemzetközi törvényszék elé kellene vinni, és amire ma azt mondják; emberiség ellen elkövetett bűncselekmények sorozata. Közalkalmazottakat, egyszerű polgárokat, postatiszteket, katonákat, papokat (keresztényeket és zsidókat egyaránt), szerzeteseket öltek halomra az Önök szellemi elődei, de Horthy Miklós a nép Önök iránti gyűlölete ellenére is, a jogi eszközöket kötelezte alkalmazni, s félreállította azokat, akik törvénytelenül álltak jogos bosszút a tömeggyilkosokon, azaz, az Önök elődein. Itt kezdődött az Önök uralma.

Horthyt Önök azért gyűlölik, mert 25 éves kormányzósága idején nem engedte az Önök ma is tapasztalható népnyomorító és tudatromboló, elnemzetietlenítő szellemiségét terjedni, s nem engedett teret a felforgató, értékromboló kommunista söpredéknek. Ezért kerülhetett börtönbe, majd megegyezés alapján szovjet száműzetésbe az Önök későbbi nagy ideológus pártvezére, diktátora, Rákosi Mátyás. Igaz, a másik szocialista politikust, Szálasit is börtönbe vetették ebben a korszakban, mert minden olyan eszmét, amely a nemzetre veszélyt jelentett, a kormányzó gyökerestül akart kitépni a magyar tudatból.

E 25 év után Önök visszajöttek, és tovább folytatták azt a gyalázatos és magyarellenes politizálást, amelyet 1919-ben kényszerűen és fogvicsorgatva befejeztek a szegedi kormány megalakulását követően. Ám, az 1945-ös visszatéréskor az 1919-ért való bosszúállás is sarkalta Önöket arra, hogy futószalagon öljék le a volt hatalom hivatalnokait, értelmiségét, katonatisztjeit, papjait, és Esztergom érsekét, nem kímélve a többi egyház vezetőjét sem. Hétszázezer magyart küldtek Önök a Gulágra, s Isten a megmondhatója, milyen kárt okoztak azzal, hogy az egyházi iskolákat bezárták, a szerzetesrendeket feloszlatták, a betegápoló szerzeteseket kitették a kórházakból… Önök milliónyi magyart és a magyarokkal együtt élő nemzetiségit gyilkoltak meg, aláztak porig, tettek tönkre, deportáltak, s vették el – lopták el - javaikat.

1956 után Önök olyan megtorlást hajtottak végre ártatlanokon, kiskorúakon, nőkön és férfiakon, amely szintén a háborús, az emberiség ellen elkövetett bűn fogalmát kimerítik. Önökkel nem az volt a legnagyobb baj, hogy kommunisták, hanem az, hogy magyargyűlölők. Sőt! Önök nem csak magyarokat öltek és gyaláztak meg, hanem olyan zsidókat is, akik éppen, hogy csak visszaértek a nemzeti szocializmus által épített lágerekből… máris tovább kellett menniük a szocialista lágerekbe, ahonnan már nem volt visszatérés a számukra. Hol van ezekhez a bűnökhöz az Önök által gyalázott Horthy kormányzó bűnlajstroma?

Tisztelt Elnök Asszony!

Emlékszik-e, ha egyáltalán tanult effélét – arra, hogy kinek a parancsára szüntették be a deportálásokat? Emlékszik-e Ön arra, Elnök Asszony, hogy ki mentette meg Koszorús Ferenccel a budapesti Gettó lakosait? Tud-e arról Elnök Asszony, hogy amíg lehetett, a Kormányzó parancsára hány ezer üldözött lengyel és zsidó talált menedékre ebben a hazában?

Önökkel szemben Horthy nem gyűlölte és nem sarcolta a magyarságot, hanem szíve minden dobbanásában ott volt a vállalt feladat súlya, és a magyarság iránti elkötelezettsége. Hosszú történelmi felvilágosítást kellene Önnek tartanom, de nem teszem. Hiszen Önök ismerik a valóságot, de soha nem fogják elismerni, mert a kommunista történelemhamisítás, a hazudozás, a tények szemrebbenés nélküli tagadása az Önök egyetlen fegyvere. És persze a nemzetellenesség… - amit nem abban látok, hogy a Magyar Gárdát és a Jobbikot Önök betiltják vagy sem, hiszen ez csak egy ingyen cirkusz, hanem abban, amit Önök a gazdaságpolitikájukkal és az egészségpolitikájukkal ártanak ennek a népnek. Abban látom a nemzetellenességet, hogy Önök erkölcstelenül lopják meg a nemzetet, szolgálnak ki úgy Uniós és egyéb érdekeket, hogy egyetlen szóval sem igyekeznek megvédeni a nemzeti érdeket. Felteszem a kérdést Önnek Elnök Asszony: - Hány olyan negatív dolgot tud felsorolni Horthy Miklós ellen, amilyen erkölcstelenségeket Önök nap-nap után elkövetnek, ami pénzt uram-bátyám módra maguk között elosztogatnak, ellopnak… Hány olyan minősíthetetlen, és saját ország-vezetéséről szóló beszéde volt a Kormányzónak, mint amilyen Balatonöszödön Gyurcsány Ferencnek, amit Ön is és a párt minden prominense lehajtott fejjel és ellenkezés nélkül, bűnpártolóként, bűnsegédként hallgatott végig. Önök mindent megtartottak abból, amit 1919-ben célul tűztek ki. A párt neve változhat ezerszer is, de Önök soha semmiben nem fognak változni, mert az az eszme, amit Önök a magukénak tartanak, mindaddig létezni fog, amíg a normális, értékalapú, erkölcsös, tisztességes, hazaszerető szellemiség is létezik. Önök a normálisnak az ellentéte, s ezt jól tudják, érzik és félnek is emiatt. S ez a páni félelem mondat Önnel és párttársaival is efféle ostobaságokat, amelyeket a későbbi Kormányzó Budapestre való bevonulásának 90. évfordulóján mondott.

Lehet fasisztázni, és a világ előtt fasisztának kikiáltani mindenkit, aki nem kommunista, azaz, nem az Önök szellemiségét követi. Horthyra azonban azt nem lehet mondani, még tévedésből sem, hogy fasiszta lett volna.

Hogy indokolt-e a fehérlovas emlékező vonulás ma a Horthy Miklós úton, nos, ebben nem vitatkozom sem Önnel, sem mással, mert szerintem ez az úgynevezett megemlékezés is csupán egy színdarab-részlet, egy felvonás azon színdarabból, amelyeket Önök rendeznek, hogy közben fasisztázhassanak.

Tehát, hogy Horthy Miklós hol és milyen körülmények között kezdte kormányzói hivatását és milyen ívet írt le pályafutása, jó volna Önnek is tanulmányoznia, mert bizonyára azt a keveset is elfelejtette már, amit az iskolában tanult, a sajátos kommunista szemlélet szerinti oktatásban.

Az Önök pályáját azonban röviden lehet összefoglalni: - Önök 1919-ben tömeggyilkosságokkal kezdték nemtelen és nemzetellenes diktatúrájukat, majd 25 év békés Magyarországából (Horthy-korszak) a háború után a Szovjetunió érdekeit és egy nemzetidegen eszmét kiszolgálva – és ezzel a magyar népet kiszolgáltatva – gyilkosságsorozattal folytatták, s közvetett gyilkosságsorozattal folytatják a mai napig hazugságokkal teli – vagy csak hazugságokból álló – diktatúrájukat. Horthy Miklós fasisztázása is ennek a folyamatnak a része. (Emlékeztetnem kell Önt, hogy bár a Kormányzó igyekezett rendet tartani az országban, Önök eközben is tudtak ártani. Fürst Sándor és Sallai Imre aktívan vett részt a biatorbágyi viadukt felrobbantásában, s a Hiller István által megtartani és őrizni javasolt szellemiséget valló spicli, terrorista, Ságvári Endre több rendőrt is megölt szolgálatuk teljesítése közben.)

Kérem Tisztelt Elnök Asszonyt, hogy egyes egykori magyar vezetőket ne keverjen bele a mai, eddigi történelmünkben a legaljasabbnak nevezhető napi politikába, mert ez méltatlan és a fent írtakat igazoló cselekedet. S kérem Önt arra is, hogy gondolja át mai és egykori saját tevékenységét, MSZMP-s pártszolgálatát, amely szolgálattal egy gyilkos és velejéig romlott, bűnös múltú, és bűnös jelenű magyarellenes politikát segített, és segít, irányít ma is. A történelmet meg lehet hamisítani, de a tények azért tények maradnak, amelyeket csak ideig-óráig lehet titokban tartani. Bizonyára sem Ön, sem én nem éljük meg, hogy a késői utókor hogyan ítéli meg Horthy Miklós kormányzói pályáját, s hogyan az Önét és pártjáét. Ám, bizonyos vagyok abban, hogy a Kormányzó felé billen majd a történelmi mérleg pozitív nyelve.

Maradok tisztelettel:

Bécs, 2009. november 22.

Stoffán György író, újságíró





__._,_.___

HozzászólásokPro Hungaria által a November 22, 2009-on 4:31pm-kor

A fővezér bevonulása – egy nap krónikája
2009. november 22. 16:04
Falusy Márton - HunHír.Hu

1919. november 16-án vonult be Budapestre a Nemzeti Hadsereg élén Horthy Miklós fővezér, akit nem egészen fél évvel később a Nemzetgyűlés elsöprő többséggel Magyarország kormányzójává választott. A Jobbik megemlékezése ürügyén érdemes feleleveníteni, mi is történt 90 évvel ezelőtt november 16-án.


Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy Horthy Miklós bizonyára nem véletlenül választotta ki ezt a napot a Nemzeti Hadsereg bevonulására. Egy évvel korábban, 1918. november 16-án „kiáltották ki” gróf Károlyi Mihály és banditái a „népköztársaságot”, amelynek elnöke a degenerált gróf lett. Az a tény, hogy Horthy fővezér a gyászos nap évfordulóján vonult be Budapestre, önmagában is beszédes: egy züllött, vérgőzös korszak végét, és a várva-várt rendteremtés kezdetét jelezte.

1919. november 16-án, a nemzeti ellenállás lapjában, a hetilapból napilappá alakult Új Nemzedékben a korszak egyik legjelesebb publicistája, Milotay István köszöntötte az érkező Nemzeti Hadsereget. Ő is az egy évvel korábbi eseményekre figyelmeztette a bevonuló katonákat:

„Akkor történt, hogy őrültek, akiket a balsors a nemzet élére állított, a büszke ölelés, a határokra mutató kézmozdulat helyett ököllel vágtak arcotokba, és azt kiáltották nektek: Takarodjatok! Nem akarunk többé látni benneteket. Miközben a négy égtáj felől már tüzet fogott a tető a fejünk felett, miközben betörő ellenséges hordák lába alatt roppant meg az őszi erdők avarja, miközben a Kárpátok rengetegeinek minden szál fája magyar katonák után sírt és nyögött, itthon azt kiáltották nektek, magyar katonáknak: Nem akarunk többé látni benneteket. Emlékeztek? S emlékeztek, mi jött azután? Letépték rólatok a vitézségtek jelképeit, díszeit és emlékeit. Kiröhögték sebhelyeiteket, áldozatkészségtek, hősiességetek, önzetlenségetek bizonyságait. Megaláztak benneteket becsületetekben, s el akarták benneteket tiporni a hitet, hogy férfiak voltatok. Emlékeztek rá? Száműzöttekké váltatok idehaza. Szomorú, kitagadott, céltalan, megvetett tömeggé váltatok. Keserű, szegény, lenézett, meghasonlott, fölösleges bujdosókká. Azt hazudták nektek az édesanyátok helyett, az édesanyátok nevében, hogy nem akar többé látni benneteket.” Tudjuk, hogy a nemzetáruló Károlyi és hívei elmebeteg politikája, a hadsereg szétkergetése tette lehetővé, hogy „ellenséges hordák” szállják meg és rabolják el Magyarország ősi földjéből Erdélyt, Felvidéket stb.

Ahogy a bevezetőben ígértem, az alábbiakban emlékezésül és emlékeztetőül Horthy fővezér és a Nemzeti Hadsereg bevonulása napjának krónikáját foglalom össze. Vezérfonalként a méltatlanul elfeledett szerző, kézdiszentléleki Jákó Margit könyvét használom (Múlt, jelen, jövő), aki szemtanúként számolt be az 1918-19-es eseményekről, így Horthy fővezér bevonulásáról is.

1919. november 11-én – az antant parancsának eleget téve – az utolsó román megszálló katona is kitakarodott a fővárosból. Budapest népe lázasan készült a fővezér bevonulására. A Nemzeti Hadsereg jövetelét plakátok előzték meg: Horthy fővezér kezét ábrázolták, ahogy a kormánykereket a helyes útra irányítja. Budapest zászlódíszbe és virágerdőbe borult, ünnepélyesen várta a fővezért és katonáit.

A bevonulás napjának kora reggelén Budapest népe már az utcán gyülekezett. Hideg volt, megállás nélkül szemerkélt az eső, de ez sem riasztotta el a budapestieket attól, hogy a bevonulás útvonalának két oldalán sorakozzanak fel. Nyolc órakor messziről ágyúdörgés hallatszott: Azt jelezte, hogy Horthy fővezér elindult a kelenföldi állomásról. Horthy ugyanis vonaton érkezett, majd az állomás előtt hófehér lovára pattant, s a csapatok élén elindult a városba.

Lelkes éljenzés közepette a fővezér a zászlódíszbe öltözött Gellért Szálló elé vonult. Fehér virágeső és hosszan tartó, mámoros éljenzés fogadta a fővezért, aki az emelvény elé lovagolt, s megállt. Az emelvényre lépett Bódy polgármester s a főváros népe nevében köszöntötte Horthy Miklós. A fővezér az üdvözlő szavakra rövid beszéddel válaszolt, amelyet most nem idézek teljes terjedelemben, hiszen ez a szöveg közismert. A beszéd néhány mozzanatára azonban mégis szeretném felhívni a figyelmet. Azért, mert lendvai zsidónő nemrég arról beszélt, hogy Horthy Miklós megalázta Budapestet. A zsidónő szokásához híven hazudott. Horthy ugyan „tetemre hívta” a fővárost – s volt is miért, ezt talán lendvai zsidónő sem tagadja egyre ritkábban feltörő tiszta pillanataiban -, ugyanakkor azt is mondta, hogy „készek vagyunk megbocsátani”, ha „ez a megtévelyedett város visszatér megint hazájához”. Rövid beszéde vége felé a fővezér így fogalmazott: „Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell.” Világos, férfias szavak. Amit a főváros „megalázásaként” értékelt nemrég lendvai zsidónő, azt a szemtanú Jákó Margit egészen másként élte meg: „Kemény beszéd volt. Beszédét meghatottan hallgatta mindenki, amelynek végeztével szűnni nem akaró éljenzés köszöntötte a fővezért, és felzengett nemzeti imádságunk, a Himnusz, amelyet sok ezer ember énekelt a szakadó esőben.”

Ezt követően a fővezér és katonái a Ferenc József (ma Szabadság) hídra kanyarodtak, s a Kálvin téren, a Múzeum körúton és a Károly körúton vélgigvonulva virágeső fogadta a nemzet reménységét. Jákó Margit így eleveníti fel ezeket a pillanatokat: „Erkélyekből, ablakokból hullottak a fehér szirmú virágok a földre, mosolygó leányok virággal szórták tele az utakat, úgyhogy a fővezér lova illatos virágszőnyegen közeledett büszke, táncoló léptekkel.”

Közben szólt a Szent István bazilika harangja, s ahogy egyre közelebb ért a fővezér és hadserege, öt huszár jelent meg kürttel és trombitával, majd egy katonazenekar a Rákóczi-indulót játszotta el. Az éljenzés egy pillanatra sem szünetelt, a fővezér minduntalan sapkájához emelte fehér kesztyűs kezét. A fővezérnek tengerészsapka volt a fején, hosszú, sötétkék köpenyét rengeteg, színes kitüntetés borította, oldalán pedig aranyszín kard lógott. A fővezér előtt egy Szűz Máriás, fehér zászlót lengetett a szél, amelyet még a szegedi nők ajándékoztak a nemzeti hadseregnek.

A fővezér az Országház előtti tér felé indult, ahová végeláthatatlan sorokban vonult be a Nemzeti Hadsereg sok-sok katonája. Amikor a katonák vonulása véget ért, a menetet egy lovasrendőr díszszakasz zárta be.

Horthy fővezér és katonái tehát ugyanarra a helyre vonultak be, ahol egy évvel korábban kikiáltották a „népköztársaságot”, s ahol a merev alkoholista Linder hadügyminiszter azt rikácsolta: „Nem akarok többé katonát látni!”

A Parlament ezen a napon zászlódíszbe öltözött. A főlépcső fölött piros, fehér, zöld brokátból tábori oltárt emeltek, amely előtt Csernoch János bíboros-hercegprímás és a főpapok várták a fővezért. A lépcső két oldalán babérok, pálmák mellett sorakoztak fel az egyházi és világi méltóságok. A földművelésügyi minisztérium erkélyén foglalt helyet József főherceg és családja. Tíz óra után felharsant a Parlament kupolájából egy trombita, jelezvén, hogy az Alkotmány utca felől megérkezett a térre a fővezér. Horthy leszállt lováról, és vezérkarával együtt gyalog indult a Parlament felé. A zenekar rázendített a Szózatra, majd a fővezér felhaladt a lépcsőn, ahol Friedrich István miniszterelnök köszöntötte őt. Horthy – akárcsak a Gellért téren – itt is rövid beszédet mondott, amelyet szó szerint idézek Jákó Margit visszaemlékezése alapján.

„Miniszterelnök úr! Szívből köszönöm a magyar nemzeti hadsereg nevében a meleg és üdvözlő szavakat. Hosszú, nehéz, rögös úton jutottunk ide e térre, ahol éppen egy évvel ezelőtt bízták az ország sorsát egy olyan emberre, aki hazánkat a sír szélére juttatta. Hogy mik voltak az indító okai, nem kutatom, de hogy nem ismer a világtörténelem egy második alakot, aki hazájára annyi fájdalmas megaláztatást, oly abszolút anyagi romlást, annyi keserűséget, oly szégyent hozott volna, ahhoz kétség nem fér. A forradalom nemcsak szabadságot, jogot, kenyeret nem adott a népnek, hanem a mindennél jobban áhított békét sem hozta meg. Egy előnye volt csupán, hogy megismertük a destruktív erők működésének egész skáláját, beletekinthettünk a boszorkánykonyhába, és láttuk, hogy tud egy életerős, virágzó országot a demagógia szétzülleszteni és pocsolyába tiporni. Ezt a leckét megtanultuk. A poharat kiürítettük fenékig! A hosszan tartó szétzüllési processzusból a felépítés is hosszantartó lesz. Ha tartamát meg akarjuk rövidíteni, akkor ki kell irtanunk minden mérget a nemzet lelkéből, és össze kell fogni minden magyar hazafinak egy szent cél érdekében, amelynek két pillére: a nemzeti eszme és a keresztény morál. Mindenekelőtt meg kell szűnnie a széthúzásnak, hogy az ezer jelszóval agyonagitált lakosság nyugvópontra juthasson. Ha valamikor, most lehetetlen, hogy politikai pártok a nemzetet ellenséges táborokra szakítsák. A nemzeti hadsereg mint egy test és egy lélek áll szilárdan, önzetlenül a haza szolgálatában, és győzelemre fogja segíteni a keresztény világnézetet, a tisztességnek, becsületnek és igazságnak uralmát. Fegyverei oltalma alatt a nemzet minden rétege megkezdheti megint az oly szükséges termelőmunkát, amellyel egy szebb, boldogabb, viruló Magyarországot akarunk felépíteni, Mikor most az oltár előtt kérjük a magyarok Istenét, hogy ebben a nehéz munkánkban segítségünkre legyen, csak egy szent gondolat egyesít: éljen a haza!”

A fővezér szavai nyomán ismét földübörgött az éljenzés. A hercegprímás misét celebrált, az opera kórusa régi magyar egyházi énekeket énekelt. Az úrfölmutatás alatt a távolból huszonötször dörrentek meg az ágyúk, miközben a téren összezsúfoló tömeg letérdelt.

A mise után Tormay Cecile adta át a fővezérnek a magyar nők zászlaját, amelyet a hercegprímás mellett egy református, evangélikus és unitárius püspök is megáldott, majd felzengett a Himnusz. A nemzeti imádság eléneklése után 63 gyászba öltözött hölgy járult a fővezér elé, és 63 – gyászfátyollal átvont – csokrot tettek eléje. Ahogy Jákó Margit írja: „A megszállt vármegyék nevében jöttek, hogy elszakított testvéreinek fájdalmát, keservét és reménységét hozzák el virág alakjában.”

Ezt követően a fővezér lejött a parlamenti lépcső legaljára, s mialatt a zenekar a Rákóczi-indulót játszotta, díszlépésben vonultak el a fővezér előtt a nemzeti hadsereg katonái. A felvonulás egy teljes óráig tartott. A felvonulás befejeztével Horthy Miklós fehér autóba szállt, tisztek melléje helyezték a 63 gyászfátylas csokrot, majd az autó elindult a Gellért Szálló felé, a fővezér szállására.

Este az Operaházban díszelőadással ünnepelték a fővezért és katonáit, majd a miniszterelnök estélyt adott a miniszterelnöki palotában a nemzeti hadsereg és Horthy tiszteletére.

Beszámolóját így fejezi be Jákó Margit: „És ez a felejthetetlenül szép nap is eltelt, A pompázóan színes kép örökre bevésődött a lelkünkbe, olyan volt, mint a magyar ezeregyéjszaka feltámadt káprázata…”

HozzászólásokPro Hungaria által a November 22, 2009-on 1:33pm-kor

Rúzsa Magdi nagypapája Horthy Miklós katonája volt
2009. november 22. 12:47
HunHír.Hu

Nagypapája miatt akarta megszerezni a magyar állampolgárságot Rúzsa Magdi. Mire azonban megmutathatta volna az erről szóló dokumentumot szeretett papijának, az idős ember meghalt. Az idős magyar a HunHír.Hu értesülései szerint vitéz nagybányai Horthy Miklós katonája volt.

A Megasztár nyertese fájó titkáról az ATV NÉVshowR című műsorában beszélt. Már amennyit lehet ey diktatórikus hatalom által kézzel vezérelt műsorszóróban. Mint ahogy még az sem mindegy, hogy mit visel az énekesnő a zsidó Presser uralta magyarországi rockvilágban. Ott, amihez semmi köze ennek a hatezer éves, Árpád-sáv fóbiás bohócnak. Presser nagyon megharagudott akkor is, amikor észre vette Magdi rovásírásos gyűrűjét.

HozzászólásokPro Hungaria által a November 22, 2009-on 1:11am-kor

Kerecseny János: A Szegedi Gárda újból fogadja
2009. november 21. 23:57
HunHír.Hu-információ

Kerecseny János újságíró, szerkesztő, költő versét a "régi Gárdára" emlékezve juttatta el szerkesztőségünkhöz a II. világháború végén Magyarországról Németországba, majd Amerikába távozott szerző lánya, Kerecseny B. Alice.


Hadur, ki jöttél sastollas had élén,
Kiket hadbavert ősmagyar vére,
Ki átszálltál üszkön, halál veszélyén,
S ugy viharzottál ma épp husz éve --
Mint büszke fajodnak hadrontó őse:
Megsüvegel, im, néped hegedőse.

... Akkor: lángcsóvák csaptak ki a földből,
Véres biborban ült a napkorong,
Honfi-jajban vonaglott minden börtön,
Halált jelzett naponta szörnyü gong:
Sortüz csattant békés paraszti portán
És kötél fojtott pap, meg polgár torkán.

Vér hömpölygött falun, városban, mezőn,
Dühtől-vadult halálvonat rohant.
Hogy pusztulást hozzon szüz hajnal-verőn
Oda, hol csöpp magyar-élet fogant.
Az ország egyetlen lángtengerbe veszve,
Hol táncot járt, hazug, idegen eszme...

S akkor: Szegeden uj csillag gyult lángra:
A hajnalban izmos rügyek keltek,
Remény és bizalom szállott a hir-szárnyra:
A bujdosók fegyvert fogni mertek.
És szivük mélyén és ajkuk lángborán
Tüzes nyilával feltámadott - Turán.

Ébredést parancsolt tülkök zenéje
És indulóra perrentek a dobok --
S a földből föltámadt sereg elébe
Ki más? Otrantó győzője robog!
És nyomában, mint zord szélvész, ugy ered
A lelkes, ”csodálatos, ifju sereg!”

S ki megkötötte a szelek fuvalmát,
Tenger habjainak ki gátat szabott,
Aki legyőzte a vizek uralmát,
És az örvénynek is láncot adott,
Kit még nem vert meg ellenség fegyvere,
Horthy lett a szárazföld Hadistene!

Lásd: már husz éve mult el ma annak,
Élünkre álltál, Horthy Ur, nekünk
És nekivágtál a bőszült viharnak,
Bár alig volt még kardunk, fegyverünk —
De merre mentél, győzelem járt Veled,
Mint hogy a fényforrásból -– csak fény ered!

Ma ujra érzem ama órjás napot,
Mikor hitünktől rengett völgy, halom: --
És egy égi kéztől biztatást kapok
S feldörren ajkamon a fogadalom:
Ha ugy hozná az idők csalfa kénye,
Ugy lesz éppen, mint akkor volt husz éve.

Egy intésedre gyilok lesz a fából.
S milljó harcos áll Mögéd, feszülve,
Villám szikrázik fegyverünk vasából
S tiltó szavunk zug a világürbe :
Ki ránk tör, azt poklok kerubja várja,
Mert vértigris lesz a Szegedi Gárda!

Vértigris lészen és erdők ordasa,
Ha Téged s Veled a magyart sértik:
Árulóknak többé itt nem lesz szava,
Bár vérben kelljen gázolnunk térdig,
Halállal hal, ki honát megtagadja:
A Szegedi Gárda ujból fogadja!!!...


Budapest, 1939. Turulszárnyon.



(Kerecseny János (Nagykanizsa, 1894. okt. 18. – Cleveland, USA, 1970. márc. 3.): újságíró, szerkesztő. Államtudományi doktorátust szerzett Bp.-en. Megalapította és vezette a Kelet Könyv- és Lapkiadót (1920-25), szerk. a Kelet c. irod. folyóiratot (1920-21). 1926-1942 között a Szittya Kiadó vezetője és a Néprokonsági Könyvtár ig. lektora volt. A II. világháború végén katonai szolgálatot teljesített, 1945-ben Németo.-ba távozott. Utóbb kivándorolt az USA-ba és haláláig Clevelandben élt. – F. m. Publius Vergilius Maro élete (életrajz, Bp., 1918); Elhintem a turáni átkot (versek, Bp., 1922); Mit veszített a feldarabolt Magyarország? (Bp., 1922); A magyar Dreyfus-pör. Hová lett a Bank-gassei 14o millió? (Bp., 1925); A nyugat-magyarországi felkelés története (Bp., 1927); Az 1919-es magyar ellenforradalom története (Bp., 1936); A második honfoglalás (Bp., 1944); A grodnói csata krónikája és egyéb novellák (Bp., 1942); Aki legyőzte a halált (r., Bp., 1942); A világmegváltó eszme I-II. (tört. r., Cleveland, 1954); Vigyázat, Atomcsempészek... (r., Köln-Detroit-Wien, 1959).

HozzászólásokPro Hungaria által a November 19, 2009-on 4:12pm-kor

2009-11-19. 15:05
Lovas vonulással emlékezik Horthy bevonulására a Jobbik

Horthy Miklós budapesti bevonulásának 90. évfordulójára fehér lovas vonulással emlékeztet a Jobbik a korabeli helyszínen, a XI. kerületi Kosztolányi Dezső térről induló és a Szent Gellért téren végződő rendezvényén vasárnap 15 órától - áll a párt szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében.

A Jobbik várja a bűnös várost megelégelő, a Horthy-korszakot példaképnek tekintő magyarokat.
A látványos, fehér lovas vonulás a korábban vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóról elnevezett, később a kommunisták által Bartók Bélára módosított úton lesz.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom rendezvényén felszólal Bodrog László, a Nemzeti Őrsereg főkapitánya, Kiss Róbert, az Új Magyar Gárda Mozgalom főkapitánya, a párt részéről Novák Előd alelnök, Király András Jobbik-szóvivő pedig a fehér lovon bevonuló Horthy legendás, Gellért téri beszédét mondja el.

HozzászólásokPro Hungaria által a November 18, 2009-on 11:45am-kor

Az igazi VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY MIKLÓS
2009-11-18 06:25:02

Most akkor lássuk, miféle ravaszkodással lehet kiherélni a magyar történelem nagy pillanatait. Adott Horthy Miklós és a Nemzeti Hadsereg Budapestre vonulásának kilencvenedik évfordulója, ki így, ki úgy emlékezik meg róla. Mi, a Magyar Hírlapban igyekeztünk lerántani a leplet ötven év hazugságáradatáról, a baloldalon pedig a Szabad Nép legendás tárgyilagosságával keseregtek a kormányzó viselt dolgai felett.

Ravaszkodást említettem a bevezetőben, lássuk, mire jutott az Index. Beöltöztettek egy embert nagyjából Horthynak – azért nagyjából, mert korhű egyenruhát nem találtak, így egy odesszai matróz reinkarnációjává züllesztették emberüket, idétlen vállbojttal és tányérsapkával – fehér lóra ültették, bekamerázták, és végiglovagoltatták a Fehérvári úton. Láss csodát, a járókelők nem értették, mit akar itt lovon a különös ál-Horthy. Amiből aztán az Index azt a következtetést szűrte le, hogy Horthy sem a magyarokat, sem a turistákat nem érdekli, valamint, hogy lóval ne közlekedjünk a fővárosban, mert zavarjuk a forgalmat. Pompás, bruhaha.

Ne lepődjünk meg túlzottan az Index kis novemberi mókáján. Mindenki azt nyújtja, ami önnön lényege. De azért lássunk egy ellenpróbát. Kíváncsi vagyok, mikor rendezünk pél­dául Rákosi-performance-ot. Elmondom, én hogyan képzelem. Mondjuk bal felől odaillesztünk egy ötágú vörös, jobboldalról pediglen egy hatágú sárga csillagot a biciklire ültetett ál-Rákosira, hadd legyen vastagabb a tréfa. Hogy ez nem vicces? Nekem sem ízlésem szerint való. Viszont akkor Horthy Miklóssal se humorizálgassanak az indexes srácok. A kormányzó reális megítéléséhez szellemi szabadság és előítélet-mentes gondolkodás szükségeltetik. Hadd legyek egy pillanatra szabadgondolkodó Horthy mostani perében. Megvizsgáltam a történeti tényeket, és a következőre jutottam: Horthy Miklós nagyszerű ember és politikus volt, életműve bátran vállalható. Egyúttal bocsánatot kérek más szabadgondolkodóktól, hogy nem az írógépügynökből hadügyi népbiztossá avanzsált Böhm Vilmost tartom a korszak hősének.

A kormányzó árnya ma is ránehezedik a magyarországi baloldalra: életében és holtában egyaránt megtestesíti mindazt, ami zsigeri gyűlöletet ébreszt benne. Hierarchiatisztelet, tekintély, becsület – ettől ők mindig is irtóztak. Horthy Miklós, írom sorrendben: 1. művelt, intelligens úriember 2. kiváló katona 3. szellemes és megnyerő modorú társalgó 4. jó református 5. példás családapa 6. határozott és becsületes politikus. Ehhez vegyük még hozzá, hogy teniszbajnokságot nyert, és beszélt vagy öt nyelven, de nem is folytatom tovább.

Túl sok adomány ez egy embernek, ugye, indexes bohóclovasok?

Horthy Miklóssal a rend beköltözött az országba, a káosz pedig emigrált. Nem létezik olyan rendszer, amelyben minden ember boldog és elégedett. A Horthy-rendszer megsértette a kevesek jogát, de a többség megelégedéssel élte az életét. Ma a káosz az úr Magyarországon: a liberális demokráciának ez a nálunk honos félbalkáni változata megsérti sokak jogát, és csak keveseket gazdagít. Ezért nem kell hátrahőkölni a rendpártiságtól: attól csak a káosz hívei félnek, mert a lelki megelégedettségben élő egyént és közösséget nem lehet öntudatlan fogyasztóvá alázni. És a rend nem pusztán elviselhető, de egyenesen kívánatos, ha emberi arca van.

Károlyi Mihály szobra ma ott áll a Parlament mellett. Horthy Miklósé nem áll ott. Az egyik elvesztette, a másik feltámasztotta Magyarországot. Károlyi – pontosabban nem is ő, a félkegyelmű gróf, hanem nagyságrendekkel ravaszabb, eszesebb tanácsadói – átjátszotta a hatalmat a kommunistáknak, majd szovjet társutas, egyes kutatók szerint GPU-ügynök lett Nyugat-Európában. Horthy Miklós magyar katonák élén átvette a hatalmat a megcsonkított hazában, és huszonöt éves „boldog békeidő” köszöntött az országra.

Sietve megnyugtatok mindenkit: lesz itt köztéri szobra Horthynak, utcákat is neveznek el róla. Húsz éve még palástolták a történelmi tényeket, de már nem lehet tovább titkolózni, kiszökött a szellem a palackból. A valódi szabadgondolkodáshoz egy csipetnyi magántisztesség feltétlenül szükséges. Ha valaki a saját és családtagjainak életét köszönheti a kormányzónak, legalább ne tegye felelőssé mások bűneiért. II. Miklós cár sem tehetett arról, hogy kényszerű lemondása után Leninék felprédálták és kiirtották fél Oroszországot.

Szálljanak le végre Horthyról a mai szellemi népbiztosok, az indexes hülyegyerekek, a dadogó politológusok, ha szabad kérni. A cipőfűzőjét sem köthették volna meg ennek a becsületes, tisztességes embernek.

Szentesi Zöldi László

HozzászólásokPro Hungaria által a November 18, 2009-on 9:10am-kor

"Ezt vártuk, ezért imádkoztunk..." - videó a Gárda, a Jobbik és a székelyek kenderesi megemlékezéséről
2009-11-18 08:41 barikád.hu

Az Új Magyar Gárda Mozgalom és a Jobbik Magyarországért Mozgalom Kenderesen emlékezett Horthy Miklós 90 évvel ezelőtti budapesti bevonulására november 14-én. A csíkszentmártoni székely delegáció is lerótta tiszteletét Magyarország néhai kormányzójának emléke előtt. Mondhat a média bármit, igazán felemelő pillanatoknak lehetünk tanúi.

HozzászólásokPro Hungaria által a November 14, 2009-on 8:37pm-kor

Éppen 90 éve vonult be Horthy Miklós Judapestre, s tetemre hívta a bűnös várost
2009. november 14. 17:34
HunHír.Hu

Kilencven éve, 1919. november 16-án vonult be fehér lovon Budapestre, a bűnös városba a nemzeti hadsereg élén Horthy Miklós fővezér. Ezzel igazából is kezdetét vette a múlt század egyik legnagyobb államférfijának dicsőséges pályafutása. Horthy első nagy belpolitikai sikere korábban a zsidó patkányköztársaság vörös terroristáinak közömbösítése, a magyarok megvédése volt.

A vesztes első világháború végén széthullott az Osztrák-Magyar Monarchia. Október 31-én Budapesten győzött az "őszirózsás forradalom", de a Berinkey-kormánynak a fegyverszünet érdekében jelentős területeket kellett kiürítenie. 1919. március 20-án megérkezett a még súlyosabb feltételeket megfogalmazó Vix-jegyzék, Ezt kézhez véve a kormány és a kül- és belpolitikájának csődjét beismerő hazaáruló vörös zsidóbérenc patkánygróf, Károlyi Mihály köztársasági elnök lemondott. 1919. március 21-én kikiáltották a Patkányköztársaságot, vezetője a zsidó külügyi népbiztos lett, Kohn Béla lett. A zsidó szatócsok vezényletével és aktív közreműködésével magyarok ezreit végezték ki brutális körülmények közepette a zsidó terrorlegények. A Vörös Hadsereg a kezdeti sikerek után vereséget szenvedett, a patkánykormány augusztus 1-jén lelépett, s román csapatok vonultak be Budapestre.

A véres, vörös zsidó terror bukását követő káoszban Friedrich István lemondatta a hat napig kormányzó Peidl Gyula "szakszervezeti kormányát", de a párizsi békekonferencia az ő kabinetjét sem ismerte el. A még májusban megalakult szegedi ellenforradalmi kormány augusztus 19-én lemondott Friedrich javára, de addigra "nemzeti hadseregének" fővezére, Horthy Miklós altengernagy már függetlenítette magát. A Siófokon berendezkedett Horthy katonai parancsnokságokat szervezett, amelyek ellenőrizték és utasították a kormány tisztviselőit is, különítményesei megvédték az urat, a munkást és a parasztot a zsidó fegyveres terroralakulatoktól.

Az anarchikus állapotok megszüntetése, tárgyalóképes magyar kormány létrehozása érdekében 1919 őszén egy brit diplomata érkezett Magyarországra. George Russell Clerk felszólítására a románok november közepén megkezdték a visszavonulást, helyüket a nemzeti hadsereg foglalta el.

Horthy 1919. november 16-án vonult be csapataival Budapestre. A közhangulatot, és a korábbi budapesti helyzete, a zsidó terror utáni állapotokat jól jellemzi ahogy a Gellért téren a fogadtatására megjelent polgármesterhez szólt: "Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost. Ez a város megtagadta ezeréves történetét, ez a város porba rántotta a Szent Koronát és a nemzet színeit, vörös rongyokba öltözött... Ezek a kezek nyitva állnak a testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell." (csak az a baj, hogy nem büntettek eléggé, mert Horthy előtt az Isten mellett csak egy dolog számított szentnek: a törvény.)

1919. november 24-én Huszár Károly újságíró vezetésével megalakult az új kormány. Ezt a párizsi békekonferencia elfogadta, amíg az "egész magyar nép akaratát kifejező" kormány nem alakul, s meghívta a magyar békedelegációt Párizsba.

Az 1920 januárjában megválasztott Nemzetgyűlés február 27-én elfogadta az 1920. évi I. törvénycikket "az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről". A jogszabály hatályon kívül helyezte a zsidó terroristák és hazaáruló intézkedéseit s az államfői teendők ideiglenes ellátására bevezette a kormányzó intézményét.

Március 1-jén - a dicsőséges magyar hazafiak, a derék, népmentő különítményesek asszisztálása mellett - Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választották: létrejött a király nélküli királyság.

HozzászólásokPro Hungaria által a November 10, 2009-on 6:11pm-kor

Szöőr Anna: Horthy Miklósné
2009-11-10 17:57 barikád.hu

Drága Magyar Testvéreim!

Szeretettel köszöntelek Benneteket a „Nemzeti Összefogás a Magyar Családokért”, - újonnani kezdeményezésünk nevében.

Mint látjátok, „EGYRE NŐ AZ ERŐNK!”. Ezalatt azt értem, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom az Európai Parlamenti választások óta folyamatosan erősödik, de e szójáték arra is utal, hogy e párt keretein belül egyre több nő kapott kedvet ahhoz, hogy aktívan politizáljon.

Amikor egy mozgalom megalakul, a szervezői többnyire példaképet választanak maguknak. Ki lehetne nekünk, nemzeti érzelmű, értelmiségi asszonyoknak méltóbb példaképünk, mint maga Tormay Cécile? Ugyanakkor Horthy Miklós budapesti bevonulásának, a „bűnös város tetemrehívásának” évfordulóján , asszonyként, anyaként engem az is foglalkoztat, hogy hogyan tudta ilyen szelíd alázattal szolgálni Vitéz Nagybányai Horthy Miklósné a történelmi jelentőségű nagycsaládját és általuk magát a nemzetet.

Az Aradon született, művelt, nyelveket beszélő római katolikus lány tizennyolc évesen ismerkedett meg Horthy Miklós sorhajóhadnaggyal, akinek azonnal feltűnt a bájosan természetes, csinos lány. Mivel a vonzalom kölcsönös volt, két évre rá megtartották az esküvőt. A fiatalasszony először Polába, majd Törökországba és Bécsbe követte a férjét, majd már négy kicsi gyermekükkel újra Polába költöztek. Némi empátiával elképzelhetjük, mit élt át az az asszony, akinek a férje a katonai ranglétrán a bátor haditettei miatt emelkedett. Horthy Miklós az I. világháborúban szinte állandó életveszélyben volt. De mégsem ő halt meg abban az időben, hanem az első leányuk: Magdolna. Az akkori gyilkos kór, a spanyolnátha végzett vele. A család Kenderesre költözött, ott gyógyította lelki sebeit. Horthy Miklós kormányzóvá választása után felesége, Purgly Magdolna a Budai Vár-i lakosztályukat tette otthonossá.

A kormányzóné nem törekedett politikai babérokra, mégis a férje legfőbb közéleti tanácsadójává vált. Itt említem meg, hogy létezett egy másik nő is, aki fiatal kora ellenére hasznos tanácsaival látta el a kormányzót. Ő pedig a menye: Horthy Istvánné, Edelsheim Ilona, a Gyermekvédő Ligát alapító család sarja volt.

Horthy Miklósné méltóságteljes megjelenése még nagyobb eleganciára ösztönözte a náluk megjelenő magasrangú vendégeket. Ez a méltóságteljesség azonban soha nem járt kimértséggel, közvetlen egyszerű asszonynak tartotta őt a közvélemény. Olyannak, aki az Edelsheim-i, gyermekvédő hagyományokat követve póz nélkül megszervezte az előkelőségek körében a folyamatos jótékonyságot a háború utáni, elszegényedett, Trianon fájdalmával sújtott Magyarországon.

Mire tanít minket, korszerűeknek mondott, de mégis hagyományos családban gondolkodó nőket Horthy Miklósné élete? Engem, személy szerint arra, hogy a család akkor egészséges és eredményes, ha a férj a fej, de mindig az asszony a nyak.

De megtanít minket, XXI. sz-ban élő, igazán soha nem szenvedett embereket arra, hogy mi is a sorsunk és a nemzetünk iránti alázat.

Horthy Miklósné rövid idő alatt három gyermekét veszítette el, de még az elviselhetetlennek tűnő gyásztól sem fordult soha végérvényesen magába. Férje oldalán haláláig, még a portugáliai száműzetésben is becsülettel szolgálta a megmaradt családját, velük a magyar hazát.

Amikor néhány évvel ezelőtt egy zártkörű, kimondottan a gyermekeink tanulása céljából szervezett, történelmi ebéden vendégül láttam a már akkor is idős, Horthy Istvánné Edelsheim Ilonát, megkérdeztem tőle, hogy ennyi szenvedés után, hogyan tudott a megcsonkult családjuk tartással és méltósággal, a száműzetésben is mindvégig együtt maradni, üldözött magyarként teljes életet élni. Ő a kérdésemre póz nélkül, szerényen azt felelte : a legnehezebb időkben is minden nehézségen átsegített minket a hazánk és az egymás iránti feltétel nélküli szeretet és tisztelet.

Szöőr Anna,
a Jobbik Solymári Alapszervezetének a tagja

barikád.hu

HozzászólásokPro Hungaria által a November 10, 2009-on 9:04am-kor

• First
• Előző
• Következő
• Last