Készült a csoport, a Pro Hungaria portál tagjainak, gyermekei és unokái részére. Ha, Anya, Apa, Nagymama és Nagypapa mellé, vagy az ölébe ülsz, a szíved legyen, mindig örömmel teli!
Kicsi vagyok én,
nagy hős leszek én,
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.
Kicsi vagyok én,
boldog leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!
Jól vigyázz...
Jól vigyázz kicsi kéz,
Mit teszel?
Jól vigyázz kicsi kéz,
Mit teszel?
Mert a te jó atyád a mennyből néz le rád!
Jól vigyázz kicsi kéz,
Mit teszel?
Jól vigyázz kicsi láb,
Hová lépsz?
Jól vigyázz kicsi láb,
Hová lépsz?
Mert a te jó atyád a mennyből néz le rád!
Jól vigyázz kicsi láb,
Hová lépsz?
Jól vigyázz kicsi szem
Mit figyelsz?
Jól vigyázz kicsi szem
Mit figyelsz?
Mert a te jó atyád a mennyből néz le rád!
Jól vigyázz kicsi szem
Mit figyelsz?
Jól vigyázz kicsi fül,
Mit fülelsz?
Jól vigyázz kicsi fül,
Mit fülelsz?
Mert a te jó atyád a mennyből néz le rád!
Jól vigyázz kicsi fül,
Mit fülelsz?
Jól vigyázz kicsi száj,
Mit beszélsz?
Jól vigyázz kicsi száj,
Mit beszélsz?
Mert a te jó atyád a mennyből néz le rád!
Jól vigyázz kicsi száj,
Mit beszélsz?
Jól vigyázz kicsi szív,
Mit hiszel?
Jól vigyázz kicsi szív,
Mit hiszel?
Mert a te jó atyád a mennyből néz le rád!
Jól vigyázz kicsi szív,
Mit hiszel?
Jézus szeret minden kicsi gyereket...
Jézus szeret minden kicsi gyereket,
Jézus szeret minden kicsi gyereket,
Jézus szeret minden kicsi gyereket,
Minden kicsi gyerek jöhet hozzánk.
Egy kicsi, két kicsi,
három kicsi gyereket,
négy kicsi, öt kicsi,
hat kicsi gyereket,
hét kicsi, nyolc kicsi,
kilenc kicsi gyereket,
Minden kicsi gyerek jöhet hozzám.
Hát, drága Pro Hungariás Anyukák, kedves Apukák, aranyos Nagymamák és huncut Nagypapák, szerkesszük együtt tovább, ezt a kis csoportot, gyermekeink és unokáink örömére!
RSS
Hírcsatorna betöltése
Üzenőfal
Irjon hozzászólást
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Mesebirodalom –nak.
Hol volt, hol nem volt, Üregen innen, Dorogon túl, volt egyszer egy bíró Iregen. Az iregi bírónak volt egy kisfia meg egy kiskakasa. Hogy, hogy nem, ez a kiskakas talált egyszer a szemétdombon egy fületlen gombot. Felállott a domb tetejére, és elkezdett kukorékolni:
- Kukuriku, kukuriku, itt a gomb, a fületlen!
Meghallotta a bíró fia, hogy mit kukorékol a kiskakas. Kergetni kezdte, sarokba szorította, megfogta, és elvette tőle a fületlen gombot.
Nagyon megharagudott ezért a kiskakas, megint felállt a domb tetejére, és kukorékolni kezdett:
- Kukuriku, kukuriku, jöjjön ide a falu minden kakasa!
Össze is gyűltek a falu kakasai, mire a bíró kiskakasa elpanaszolta nekik a nagy bánatát:
- Kukuriku, kukuriku, a bíró fia elvette tőlem a fületlen gombomat!
Megharagudtak a falu kakasai, s egyikük, amelyik a legokosabb volt, azt tanácsolta:
- Ha ez így van, akkor mi többet hajnalban ne kukorékoljunk. Ha nem kukorékolunk, akkor nem kel föl a nap, s a falu mindig éjszakai sötétségben marad!
A bíró kiskakasa örvendett, hogy a társai így összetartanak, s azt mondta:
- Aki pedig megszegi határozatunkat, annak semmi keresnivalója a faluban.
Úgy is történt. A kakasok aznap egyet sem kukorékoltak többé, s a falura ráborult az éjszaka. Még javában aludt mindenki, amikor hajnalban az egyik ébredező kakas megfeledkezett az egyezségről, és elkukorékolta magát. Lett is belőle nagy galiba: a többiek rögtön elűzték a faluból.
Igen ám, de sorra a többi kakas is így járt: minden reggel megfeledkezett valamelyik magáról, mire a többiek elűzték a faluból. S elkövetkezett az a nap, amikor egyedül a kiskakas maradt a faluban. Na, egész éjszaka ott ült a padlás szájában, le nem hunyta a szemét egy pillanatra sem. Vigyázott, hogy ő is meg ne feledkezzék magáról, s kukorékolásával nehogy felköltse a napot Iregen.
Telt-múlt az idő, közeledett a hajnal, de a kiskakas nem nyitotta ki a száját. Hát, amint ott üldögél, észreveszi, hogy keleten pirkad az ég, világosodik, s egyszerre csak felbukkan a látóhatár szélén a ragyogó nap. A kiskakas úgy felbosszankodott, amiért a nap az ő kukorékolása nélkül is felkelt, hogy mérgében elszédült, kiesett a padlás ajtaján, és nyakát szegte. Azóta nincs Iregen egy kakas sem, s azóta nem esznek az iregi gyerekek kakastejjel sült kenyeret.
Négy
vasárnap
gyújtunk gyertyát
az adventi koszorún.
Első vasárnap egy szálat,
Bronzvasárnap még egy párat,
Ezüstvasárnap éppen hármat.
Aranyvasárnap meg mind a négy
gyertyán ég a fény.
Igen nagy hó esett, a völgyeket, a hegyeket mind magas hó takarta. A nyuszinak elfogyott az ennivalója, útnak indult hát, hogy szerezzen valamit. Egyszer csak boldogan kiáltott fel a nyuszi:
- Hohó! Két répát találtam!
Megette az egyik répát. Maradt meg egy. Azt gondolta a nyuszi: "Nagy a hó, hideg az idő. A csacsi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a nyuszi a csacsi házához, hanem a csacsi nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a csacsi házában.
Azért nem volt otthon a csacsi, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy nagy édeskrumplit, örömmel hazavitte.
Belépett csacsi a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon: "Hát ez hogy került ide?!"
A csacsi megette az édeskrumplit, aztán azt gondolta: "Nagy a hó, hideg az idő. A bárányka otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a csacsi a bárányka házához, hanem a bárányka nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a bárányka házában.
Azért nem volt otthon a bárányka, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy káposztát, örömmel vitte haza.
Belépett a bárányka a házába, látta ám a répát, csodálkozott nagyon: "Hát ez hogy került ide?"
A bárányka megette a káposztát, aztán azt gondolta: "Nagy a hó, hideg az idő. Az őzike otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki azt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a bárányka az őzike házához, hanem az őzike nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta az őzike házában.
Azért nem volt otthon az őzike, mert ő is ennivaló után járt. Talált is karalábét, örömmel hazavitte.
Belépett az őzike a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon: "Hát ez hogy került ide?!"
Az őzike megette a karalábét, aztán azt gondolta: "Nagy a hó, hideg az idő. A nyuszi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt az őzike a nyuszi házához. Hanem a nyuszi már jóllakott, és aludt édesen. Az őzike nem akarta felkelteni a nyuszit, letette a répát, s otthagyta.
Felébredt a nyuszi, s nagyra nyitotta a szemet csodálkozásában.
"Ejnye! Visszajött a répa! Nohát!" Gondolkozott egy keveset a nyuszi, s hamar kitalálta, hogy csak a barátai hozhatták neki ajándékba.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Mesebirodalom –nak.