Szavak (a szavakon túl)

Irjon hozzászólást

HozzászólásokMarika 5 órája -től

Útravaló

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.

A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit,
segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra,
és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ a tiéd.
Szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja,
de jaj neked, ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért
aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel,
amit magadra költesz, minden örömmel amit magadba zártál,
és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.

Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.

(Hamvas Béla)

HozzászólásokMarika 5 órája -től

Csodálatos recept a tartalmas élethez- Csak a másikat tudjuk boldoggá tenni


Önmagunkat nem tudjuk boldoggá tenni, csak a másik embert. Önmagunkat csak élvezettel tudjuk ellátni, amely egy ideig tartó szeretetpótlék, aztán hatalmába veszi az embert az üresség érzése.

Boldognak lenni annyi, mint tudni, hogy jót tettem a másiknak, és az ő öröme az én örömömmé is válik. Az élvezethez viszont nem kell másik személy, legfeljebb eszközként. Ez viszont kiégeti az embert. Jézus arra hív, hogy emelkedjünk az ő erkölcsi nívójára: minden percünket az töltse ki, hogy a másiknak jót teszünk, és az ő boldogsága visszahat ránk is.

Így válik érthetővé a nyolc boldogság, amely igényli részünkről az Isten iránti maximális bizalmat. Nem kell megijedni, ha most még üldöznek, kinevetnek és ódivatúnak tartanak, mert az üldözés és a támadás ki fog fulladni. Aki viszont Istenbe kapaszkodik, az a mindennapi gondokat is az ő erejével fogja megoldani.

HozzászólásokMarika 5 órája -től

HozzászólásokVigi 13 órája -től

HozzászólásokMarika 20 órája -től

A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek.
Márai Sándor

HozzászólásokMarika 21 órája -től

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Ôrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.
Müller Péter

HozzászólásokMarika 21 órája -től

Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.
(Wass Albert)

HozzászólásokVigi 1 napja-től

Oh, Uram most úgy hiszem, hogy engem is Te hoztál, talán sikerült véghez vinnem, mit szeretnék....
Békés szép álmokat kívánok Mindnyájatoknak.

Get this widget | Track details | eSnips Social DNA

"Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája." Paulo Coelho

HozzászólásokSpielmann Rozália 1 napja-től

A szeretet és a barátság az ami mindennél tobbet ér.Nincs az apénz amivel ezt a kettotmeg lehet venni.

HozzászólásokMarika által a December 7, 2009-on 9:14am-kor

Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának.
Lucius Annaeus Seneca

• First
• Előző
• Következő
• Last