VONA GÁBOR ELNÖK ÚR TISZTELŐI ! IGAZ MAGYAR HAZAFI !

Irjon hozzászólást

70 megjegyzés

HozzászólásokPro Hungaria által a November 11, 2009-on 11:26am-kor

2009-11-11. 10:47
Vona Gábor a Tormay-emléktábla avatóján: Patkányok jöttek elő az odvaikból '18-ban

HozzászólásokPro Hungaria által a November 11, 2009-on 11:22am-kor

2009-11-11. 10:47
Vona Gábor a Tormay-emléktábla avatóján: Patkányok jöttek elő az odvaikból '18-ban

HozzászólásokPro Hungaria által a November 11, 2009-on 11:21am-kor

2009-11-11. 10:47
Vona Gábor a Tormay-emléktábla avatóján: Patkányok jöttek elő az odvaikból '18-ban

HozzászólásokPro Hungaria által a November 10, 2009-on 12:49pm-kor

Vona Gábor: Olcsó lotyók, avagy a lisszaboni hazaárulás (Rend, Jólét, Ébredés - 37. rész)
2009-11-10 11:22 barikád.hu

"Rend, Jólét, Ébredés. Ezzel a hármas jelszóval indítok heti rendszerességgel cikksorozatot, de nem a magam szórakoztatására, hanem hogy vitára ingereljek, hogy problémákra világítsak rá, hogy megoldásokat keressek, és hogy kiutat találjak. Hiszem, hogy Magyarországra szebb jövő várhat. Hiszem, hogy többre vagyunk képesek, és többet érdemelünk a jelenleginél. Hiszem, hogy semmi másra nincs szükség, mint hitre, erőre és akaratra. Jóistenbe és nemzetbe vetett hitre, a magunk erejére és tenni akarásra. Most útjára bocsátandó írásaimmal bizonyítani kívánom, hogy a magyarság számára nem vágyálom a rend, a jólét és az ébredés. Sőt, csupán a kezünket kell kinyújtanunk érte. Első lépésként egymás felé."

37. rész: Olcsó lotyók, avagy a lisszaboni hazaárulás

December elsején hatályba léphet a Lisszaboni Szerződés, amely az európai integráció szégyennapja lesz. Szégyen azért, mert egy a kontinentális fejlődéstől teljesen idegen, föderatív irányba viszi Európát, amelynek a vége kizárólag a bomlás és a szétesés lehet. Az Európai Egyesült Államok vágya reméljük, hogy csak ábránd a szerződés nagy támogatói számára, mert ha nem, és a szövetségi állam létrejön, az egyet jelent azzal, hogy a nagy, nyugati államok teljesen felszámolják a kisebbek szuverenitását. De szégyenteljes azért is, mert a demokrácia nagy védelmezői egy teljesen antidemokratikus procedúra keretében kényszerítették ki annak összeurópai elfogadását. Kihagyva persze az európai társadalmat, és meghagyva a döntést a korrumpálható politikai eliteknek. Ahol pedig a népet is bevonták – Írország – ott addig szavaztattak, amíg el nem érték, amit szerettek volna. Szép új világ…

De számomra nem is ez az igazán fájó. A legkeserűbb érzés természetesen Magyarország miatt van bennem. A nagy nemzetközi háttérrel megtámogatott szerződésnek ugyanis vesztese véleményem szerint egész Európa, de egyetlen ország van, amely nem csupán vesztese, hanem áldozata is. Ez pedig mi vagyunk. 2007. december 13-án írták alá a Lisszaboni Szerződést, amely a politikai viták tüzébe borította az egész kontinenst. Mindenhol óriási szócsaták, beadványok, elnöki keresztbefekvések, alkotmánybírósági aggályok, tüntetések, stb. Nálunk meg? A tisztelt parlamenti képviselők olvasatlanul, teljes Fidesz-MSZP egyetértésben (325 igen és 5 nem szavazat) december 17-én aláírták a szerződést. Európában először.

A Lisszaboni Szerződés csak akkor léphet hatályba, ha minden tagállam aláírja. Ez a vétójog persze lehetőséget teremt arra, hogy a viták során minden egyes ország harcoljon az érdekeiért, hogy kedvezményeket, külön elbánást érjen el a számára fontos területeken. Tette ezt persze mindenki, ezért is tartott Európa egészét tekintve két évig a harc a szerződés körül. A két év helyett nálunk három nap is elég volt, mindenféle harc nélkül… Pedig mennyi mindent lehetett volna cserébe kérni Európától ezért az igenért! Mennyi mindenben tartozik nekünk Európa? Ehelyett nálunk Gyurcsány és Orbán közösen szavazták meg. Persze Gyurcsánytól nem is vártunk mást. Őszöd után ő jó pontokat akart az Uniótól. Hogy Orbán miért írta alá? Feltételezhetően ugyanezért. Ez az, ami rettenetesen felháborító, ami hazaárulás. Az egy dolog, hogy a szerződés hazánk számára több szempontból is hátrányos, mert ez lehet vita tárgya. De az, hogy a hirtelen, sőt kéretlen aláírással hazánkat megfosztották attól a lehetőségtől, hogy a számára fontos ügyekben legyen egy ász a kezében, ha Brüsszelben kell tárgyalnia, na, erre nincs mentség.

A parlamenti pártjaink ismét bebizonyították, hogy multinacionális pártok. Vagyis egy olyan kérdésben, ahol ütközik a nemzetközi érdek a nemzetivel, akkor hol számításból, hol gyávaságból, hol mindkettőből, de rendre a nemzetközi érdek mellé állnak. Mindig az jár a fejükben, hogy jaj, jaj, ugyan mit fog szólni Brüsszel vagy Washington, de az sohasem érdekli őket, mit fog szólni a magyar nép? Ha a cseh vagy a lengyel elnök zsarolni merte egész Európát, akkor a mieink miért nem? Ha a csehek és a lengyelek ezáltal el is érték, hogy mentességet kaptak az Európai Unió alapjogi chartájának alkalmazása alól, akkor a mieink miért nem kértek valamit? És ami a legelszomorítóbb, hogy miközben az MSZP és a Fidesz vezetői azonnal belemennek a legdurvább politikai egyéjszakás kalandba is egy kis fejsimogatásért (mint az olcsó lotyók, ahogy a köznyelv mondja), addig a többi ország vezetője nagyon nagy árat kér még egy kapott kézcsókért is.

Azzal, hogy a csehek és a lengyelek külön elbánásban részesültek, véleményem szerint új jogi helyzet keletkezett. Mi nem azt a szerződést írtuk alá, amit ők. Itt volna a lehetőség, hogy Magyarország újranyissa a kérdést, és ezáltal kiharcoljon valamit magának Brüsszelben – határontúli magyar autonómiák, Benes-dekrétumok eltörlése, mezőgazdasági fejezet újratárgyalása, a magyar föld kivétele a tőke szabad áramlása alá tartozó elemek közül, stb. Persze tudjuk, hogy ők semmit sem fognak tenni. De abban is biztos lehet mindenki, hogy mi viszont igen.

A Jobbik újra fogja nyitni a Lisszaboni Szerződés ügyét, mert azt antidemokratikus módon kényszerítették Európára, és Magyarországon egy antidemokratikus politikai garnitúra antidemokratikus formában a társadalom megkérdezése nélkül, olvasatlanul fogadta el. Elfogadta és egyúttal kiírta magát a magyar jövőből.

(A szerző a Jobbik elnöke)

barikád.hu

HozzászólásokMarika által a November 9, 2009-on 8:18am-kor

Vona: radikális változás kell!
2009-11-09 08:07 barikád.hu

A Jobbik a gyermeknevelés nyugdíjszerző tevékenységgé minősítését szeretné elérni a jövőben - hangoztatta Vona Gábor, a párt elnöke vasárnap, a Radikális változás című szakmai konferenciasorozat előtt tartott sajtótájékoztatón a fővárosban.A pártelnök a népesedés- és ifjúságpolitika témájú rendezvény előtt azt mondta, hogy ennek az elképzelésnek a finanszírozásához később maguk a gyermekek is hozzájárulnának: keresetük bizonyos százalékát a szüleik nyugdíjára fordíthatná az állam.
Mint hozzátette: a párt családbarát politikájába többek között beletartozik a családi adózás bevezetése is.
Vona Gábor a párt ifjúságpolitikájával kapcsolatban annyit közölt, hogy ezen a területen meg kell jeleníteni hazafiasságot, a nemzettudathoz való tartozást.
Saját programjukról pedig azt mondta, hogy "ma egyedül a Jobbiknak van programja az országot érintő súlyos problémák megoldására, ezért bárki is alakítson kormányt a választások után, két lehetőség vár rá: vagy átveszi a Jobbik programját, vagy átadja a helyét a Jobbiknak.

MTI - Hírextra.hu - barikád.hu

HozzászólásokPro Hungaria által a November 8, 2009-on 2:09pm-kor

2009-11-08. 12:40
Vona Gábor nyugdíjszerző tevékenységgé tenné a gyermeknevelést

A Jobbik a gyermeknevelés nyugdíjszerző tevékenységgé minősítését szeretné elérni a jövőben – hangoztatta Vona Gábor, a párt elnöke vasárnap, a Radikális változás című szakmai konferenciasorozat előtt tartott sajtótájékoztatón a fővárosban.
A pártelnök a népesedés- és ifjúságpolitika témájú rendezvény előtt azt mondta, hogy ennek az elképzelésnek a finanszírozásához később maguk a gyermekek is hozzájárulnának: keresetük bizonyos százalékát a szüleik nyugdíjára fordíthatná az állam. Mint hozzátette: a párt családbarát politikájába többek között beletartozik a családi adózás bevezetése is.
A párt ifjúságpolitikájával kapcsolatban annyit közölt, hogy ezen a területen meg kell jeleníteni hazafiasságot, a nemzettudathoz való tartozást.
Saját programjukról pedig azt mondta, hogy "ma egyedül a Jobbiknak van programja az országot érintő súlyos problémák megoldására, ezért bárki is alakítson kormányt a választások után, két lehetőség vár rá: vagy átveszi a Jobbik programját, vagy átadja a helyét a Jobbiknak."
(MTI)

HozzászólásokPro Hungaria által a November 6, 2009-on 11:49am-kor

Tormay Cécile emléktábláját avatja fel Vona Gábor november 10-én a Hazatérés Templomában
2009-11-04 11:31 barikád.hu

A Budapest Szabadság téri Református Egyházközség meghívja Önt és kedves Családját Tormay Cécile írónő, a Bujdosó könyv szerzője emléktáblájának felavatására,Horthy Miklós budapesti bevonulásának, „a bűnös város tetemrehívásának” 90. évfordulóján,

2009. november 10-én, kedden 18.00 órára a Hazatérés Templomába (Budapest, V. Szabadság tér 2.)

Az emléktáblát felavatja:
Vona Gábor,
a Jobbik elnöke


Közreműködik:
Hegedűs Zsuzsanna, Kassai Kaszás Imre,
Erdei József, Varga Kornél István

barikád.hu

HozzászólásokPro Hungaria által a November 4, 2009-on 11:40am-kor

Vona Gábor: "Alapvető cél az MSZP megelőzése"
2009-11-04 11:02 barikád.hu

Mi a Jobbik rövid ideológiai története? Hová kötik a gyökerei és milyen változásokon ment át, míg elnyerte a mai formáját?

A Jobbik Jobboldali Ifjúsági Közösség néven indult, mint ifjúsági szervezet 1999-ben, ami az egyetemek és főiskolák köreiben működött. Lehetséges névként felmerült a JobBit is, de aztán ezt elvetettük. Ez egy pártfüggetlen szervezet volt, MIÉP-esekkel, fideszesekkel, kisgazdákkal, MDF-esekkel és pártfüggetlen, nemzeti keresztény eszmék mentén gondolkozó fiatalokkal egyaránt. A cél az volt, hogy összefogjunk minden ilyen fiatalt: amikor kirepülnek és valamilyen politikai karriert futnak be, akkor legyen egy közös, szép emlékük, és így például nemzetstratégiai kérdésekben könnyebben tudjanak konszenzusra jutni.

A 2002-es nagy választási vereség után az ideánk annyiban módosult, hogy nem láttuk azokat a pártokat, ahová érdemes lenne kirajzani. Így megalakult a Jobbik Magyarországért Mozgalom mint társadalmi szervezet, amely megnyitotta a kapuit más generációk számára is - amely 2003-ban párttá is alakult. Három évvel később a Jobbik még nem volt olyan erős, a MIÉP pedig már nem volt olyan erős, hogy a nemzeti politikát képviselje. Így alakult egy pártszövetség, ami akkor is, és utólag nézve is egy kényszerházasság volt - nem szerelemből köttetett. Ez a próbálkozás kudarcot vallott: 2,2 százalékot értünk el az országgyűlési választásokon, így világos volt, hogy saját utunkra kell lépnünk.

Ezen az úton 2007-re a Jobbik - részben a Magyar Gárda és a tüntetések révén - belekerült a politika középpontjába, ahonnan azóta ki sem mozdult. Onnantól kezdve pedig, hogy a Magyar Gárda megalakult, a társadalom nagy része számára a Jobbik története is ismert, hisz a két szervezet sikere és felívelése közös, összefüggő folyamat.

Ha csak a 2009-es október 23-ai megemlékezést, vagy a két új alelnök megválasztásának okát nézzük, akkor is észrevehető, hogy a Jobbik hatalmas fejlődésen ment át az elmúlt egy évben. Hogyan sikerült ezt megvalósítani?

A fejlődésnek megvannak a maga állomásai. Az első komoly ugrás a Magyar Gárda megalakulásához köthető (2007 nyara) - ez adott egymásnak kölcsönösen erőt és országos ismertséget. A következő minőségi lépés 2008 nyara-ősze, amikor Morvai Krisztina bejelentette, hogy a Jobbik listavezetője lesz. Elvégre ő a civil szféra egyik legismertebb és legkedveltebb szereplője volt a nemzeti jobboldalon, és mivel ő a Jobbikot választotta, sokakban merült fel a lehetőség, hogy akkor „én” is azt fogom választani. A harmadik minőségi ugrás pedig az EP-választás volt, amikor egy kimagaslóan jó eredményt sikerült elérnünk.

Ez a folyamat utólag nehezen választható szét szervezetépítésre, párttagsái ülésre, tagságbővülésre vagy egyéb ilyen állomásokra - ezek mind folyamatosan történtek. Jelen pillanatban több mint hatszáz helyi szervezetünk és hatezer tagunk van, ami azt jelenti, hogy az elmúlt két évben mind a taglétszámunk, mind a szervezetink száma megduplázódott.

Mit várnak ezzel kapcsolatban 2010-re? Ismét egy duplázódást?

Minden folyamatnak van egy plafonja. Mindenképpen folytatódik a bővülés, de duplázódásban nem vagyok biztos - sőt, abban sem, hogy ez kívánatos volna. Hiszen nem azon múlik egy párt sikeressége és hatékonysága, hogy hány tagja vagy hány szervezete van. Van egy bizonyos létszám, ami szükséges ahhoz, hogy egy párt országosan felálljon. De egy idő után a taglétszám vagy a szervezetszám bővülése nem biztos, hogy a hatékonyságot növeli - sőt, adott esetben kontraproduktív is lehet. Mindenképpen szeretnénk megőrizni a párt tisztaságát, ideológiáját és homogenitását - ezért is volt, hogy a mostani kongresszuson szigorítottunk a pártba lépés feltételein.

Mi a helyzet az országgyűlési választásokkal? Ott hány százalékra számítanak jövőre?

Alapvető célnak az MSZP megelőzését tartom, de természetesen nem azért megy valaki egy csatába, hogy csak a második legyen. Mi is győzni akarunk. Számokat nem szeretek mondani, de úgy érzem, hogy képesek leszünk megismételni az EP-választások eredményét (14,77% - a szerk.) - ez a minimális cél. Hogy ezt mennyivel tudjuk túllépni, azt nem lehet megjósolni, hisz a választásokig sajnos több hónap van hátra. Ráadásul a magyar társadalomban nagyon gyorsan változó, illetve nehezen kontrollálható, megjósolható folyamatok zajlanak, így rendkívül sok fog múlni az elkövetkező pár hónapon.

Az EP-kampány során minden lépés kijött: eltaláltuk a közhangulatot, nagyon jó kampányt csináltunk kevés pénzből, választ tudtunk adni az embereket érdeklő kérdésekre, jártuk az országot, és mindkét oldal támadása csak minket erősített. Az országgyűlési választásokon más kampányra számítunk, amelyben sokkal aljasabb és kifinomultabb módszerrel fognak mind balról, mind jobbról a Jobbik ellen küzdeni.

A pártok egyik legsúlyosabb kérdése a tőke. Rengeteg kell egy országos párt működéséhez, mégsem akar egyik párt sem valaki(k)nek a lekötelezettje lenni. A Jobbik hogyan oldja ezt meg? Adományokból, vagy van valamilyen nagyobb támogatói kör?

Nagyobb támogatóink nincsenek - legalábbis milliárdosok biztos, hála Istennek. Aki Magyarországon milliárdos, az már nekem nagyon gyanús. Vannak olyan vállalkozók, akik kisebb összegekkel támogatnak akár minket, akár az egyik rendezvényünk létrejöttét, de nagyon sok kisebb támogatónk is van, akik akár néhány száz forinttal segítik a pártot.

Ráadásul rengeteg társadalmi munkás segítségére számíthatunk, akik nem pénzért dolgoznak, hanem például a saját pénzükből tankolják meg az autójukat, hogy segíthessenek a Jobbiknak, vagy elmenjenek plakátolni. Nekünk jóval kevesebbe kerül egy rendezvény megszervezése, mint más parlamenti pártoknak, mert a fellépőknek egy forintot nem kell adnunk, mindenki a szíve miatt vesz részt. A másik bevételi forrásunk pedig az állami támogatás, amit még 2006-ban nyerünk el a MIÉP-pel közösen, az említett kényszerházassággal.

A jövőben is ezekre a forrásokra kívánunk alapozni. Kampányunk az országgyűlési választásokon sem lesz nagy költségvetésű, de ennek ellenére hozni fogja a kellő, elvárt színvonalat.

Mennyire működik együtt a párt más pártokkal olyan ügyekben, amik beleférnek a Jobbik irányvonalába? Gondolok itt például az LMP környezetvédelmi vagy antikorrupciós akcióira, vagy Seres Mária népszavazási kezdeményezéseire...

Nehéz kérdés, mivel az elmúlt húsz évben nem kaptunk impulzusokat politikai együttműködésre és én magam is úgy érzem, hogy nagyon kevés olyan politikai szervezet van, akivel jó szívvel együtt tudnék működni. Ha Magyarország egy erős demokrácia lenne, akkor biztos lehetnék abban, hogy minden politikai erő ennek az országnak az érdekeit képviseli - és akkor nyugodtabban működnék együtt más pártokkal. De így aggodalmaim és félelmeim vannak azzal kapcsolatban, hogy a magyarországi pártok mögött nem az ország érdekeit néző, idegen erők állnak.

Bármennyire szimpatikus is az LMP által hangoztatott a zöld gondolat - amellyel kapcsolatban a Jobbik is sokkal érzékenyebb kíván lenni, mint ahogy az a jobboldali pártoktól eddig megszokható volt -, és bármennyire is szimpatikusak Seres Mária kérdései, az együttműködési lehetőségeket alaposan meg kell fontolni. Főleg, mivel az LMP az SZDSZ utódpártja, tehát ugyanazokat a neoliberális eszméket vallja, csak zöld köntösben.

Bár a párt Budaházy Györggyel és Toroczkai Lászlóval is szövetséget kötött, vajon minden megnyilvánulásukkal egyet is ért? Gondolok itt arra, hogy például ön az egyik interjúban csak a melegfelvonulás kivitelezése ellen emelt szót, míg Toroczkai a melegek kiirtására tett javaslatot...

Egy demokráciának az a lényege, hogy bizonyos kérdésekről különféle álláspontokat lehet megfogalmazni - sőt, egy-egy álláspontot különböző vérmérséklet illetve árnyalat fényében is be lehet megmutatni. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vagy Budaházy György bizonyos kérdésekben sokkal radikálisabb álláspontot fogalmaz meg, mint a Jobbik, de ehhez mindenkinek megvan a joga.

Hozzáteszem, a melegfelvonulással kapcsolatban az alapvető véleményünk nem különbözik: vagyis ennek, így Magyarországon nincs helye. Ez egy aberrált, beteges, neoliberális provokáció, amelyet a társadalom iránt felelősséget viselő homoszexuálisok is elutasítanak. Az, ha valaki homoszexuális, az ő magánügye.

Mit vár a Jobbik parlamenti munkájától? Képesek lesznek, illetve akarnak-e új színt hozni a Tisztelt Ház életébe, vagy önökkel is nagyrészt olyan unalmasak lesznek a bent történtek, mint eddig?

Egy egészen más hozzáállása lesz a Jobbiknak a parlamenti munkához, és szeretnénk, ha a Parlament újra a nemzet temploma lenne, és nem a politikai bűnözők találkozóhelye. Az biztos, hogy a Jobbik parlamentbe jutása nagyon komolyan fel fogja forgatni az ottani állóvizet - így nem tartom azt sem elképzelhetetlennek, hogy a parlamenti közvetítések nézettségi indexe hatalmas ugrást fog produkálni. De nekünk nem kell rózsaszín tangát húzni, csak hogy odafigyeljenek ránk. A szavaink és a tetteink bőven elegek lesznek.

Nem botrányhősnek megyünk, hanem azért, hogy ezt a „mutyi húsz évet” lezárjuk. Hogy az elefántcsonttoronyban ülő politikusok végre szembesüljenek azzal, hogy hová juttatták ezt az országot. Hogy mindenki elé odategyük a tükröt, legyen az akár szegfű, akár narancs. Mert a szegfű már elhervadt, a narancs meg rohad.

HírExtra - barikád.hu

HozzászólásokPro Hungaria által a November 1, 2009-on 11:42am-kor

Vona Gábor: Hungarica, avagy a zenei szabadságharc (Rend, Jólét, Ébredés - 36. rész)
2009-11-01 11:27 barikád.hu

"Rend, Jólét, Ébredés. Ezzel a hármas jelszóval indítok heti rendszerességgel cikksorozatot, de nem a magam szórakoztatására, hanem hogy vitára ingereljek, hogy problémákra világítsak rá, hogy megoldásokat keressek, és hogy kiutat találjak. Hiszem, hogy Magyarországra szebb jövő várhat. Hiszem, hogy többre vagyunk képesek, és többet érdemelünk a jelenleginél. Hiszem, hogy semmi másra nincs szükség, mint hitre, erőre és akaratra. Jóistenbe és nemzetbe vetett hitre, a magunk erejére és tenni akarásra. Most útjára bocsátandó írásaimmal bizonyítani kívánom, hogy a magyarság számára nem vágyálom a rend, a jólét és az ébredés. Sőt, csupán a kezünket kell kinyújtanunk érte. Első lépésként egymás felé."

36. rész: Hungarica, avagy a zenei szabadságharc

A balliberális sajtó mostanában amúgy is oly gyenge idegeit „szörnyű” hír borzolta az elmúlt napokban: a MAHASZ eladási listáját egy nemzeti metálzenekar, a Hungarica vezeti. Ezt különösen az tette érdekessé, hogy a zenekar azok közé a hazai együttesek közé tartozik, akik a tévékben és a rádiókban totális blokád alatt vannak, azaz az emberekhez csak nagyon szűk csatornákon juthatnak el. A „döbbenetes” tényt próbálták a legkülönfélébben magyarázni. Volt, aki egyszerűen legyintett, mondván egy ilyen listának ma – az internetes letöltések korában – már nincs is jelentősége. (Persze azzal bizonyára nem volt tisztában, hogy a Hungarica a neten is nagyon keresett.) Volt, aki a szélsőjobboldali, fasiszta térhódítás újabb figyelmeztető, felkiáltó jelét vélte felfedezni a soproni zenekar sikerében. És volt, aki csak kapkodta a levegőt...

A hír engem nem lepett meg. (Talán azért, mert nem vagyok balliberális, éppen ellenkezőleg, egyszerűen magyar.) A Hungarica egy profi zenekar, profi zenészekkel (Moby Dick, Romantikus Erőszak), profi menedzsmenttel és profi zenével. Az egyre silányabb hazai kínálatban igenis van kereslet az igényes zenére. A siker mögött azonban ennél mélyebb folyamatok rajzolhatóak meg. A Hungarica történelmi jelentőségű helyezése ugyanis nem egy metálzenekar sikere, hanem a nemzeti oldalé. A mesterséges lebutításra ítélt társadalom egyre növekvő része nem kér a kultúrmocsokból.

Csak a vak nem látja, hogy miközben a média és a kultúra fősodrában tombol a szélsőliberális, jobb esetben magyarsemleges, de általában inkább egyenesen magyarellenes szellemi terror, addig a társadalom mindennapi szintjein búvópatakokként zubognak a nemzeti zenekarok. Ezek a búvópatakok pedig búvófolyammá álltak össze, hogy aztán a Hungarica révén végre a felszínre törjenek. Szociológusok néhány napja beszélgettek a rádióban erről, és hosszas tanakodás és tanácstalanság után arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy ez egy sajátosan magyar, a világon sehol máshol nem létező jelenség. Na, ebben igazuk volt. A sokan által nemzeti rocknak hívott jelenség ugyanis az én véleményem szerint is hungaricum. Jelenleg épp Hungarica.

Persze a nemzeti rock elnevezés helyett én a zenei szabadságharc kifejezést jobbnak tartanám. Egyrészt, mert itt műfaji szempontból már régen nem csak rockról van szó. Kárpátia, Romantikus Erőszak, Ismerős Arcok, Hungarica, FankaDeli, Sárdy Barbara – csak hogy néhány nevet említsek, akik felölelik a klasszikus rockzenétől a hip-hop-on és a metálon át a popon keresztül egészen a bluesig tartó széles spektrumot. Itt tehát nem egy műfaj virágzásáról van szó, és a hangsúly nem is a műfajon van, hiszen az csupán nagyszerű keret. Ami ezt a világot összetartja az a tartalom, a közös üzenet.

És, hogy miért van ennek a zenei üzenetnek nálunk ekkora keletje? Ez a kérdés hihetetlenül fontos. Hiszen bizonyos értelemben egy abszurd, rendhagyó dologról van szó: a legkülönfélébb stílusú zenészek és hatalmas, egyre bővülő rajongótáboruk között rendkívüli lelki kapcsolat alakult ki. A művészet képes arra, hogy elfojtott vagy elfojtásra kényszerített érzéseket, élményeket a maga sajátos formájában mégis megéljen. A zene, mint a legősibb művészeti ág, csodálatos hatást gyakorol. Utat tör ott, ahol senki sem hinné, hogy utat lehet törni. Behatol oda, ahová senki nem hinné, hogy be lehet hatolni. Megérinti azokat, akikről azt hitték, hogy semmi sem érintheti meg őket. Ha valaki azt állítja, hogy ma Magyarországon az emberek büszkék lehetnek a magyarságukra, annak a véleményét éppen a zenei szabadságharc jelensége cáfolja. Ennek a zenei világnak a példátlan sikerét ugyanis éppen az adja, hogy százezrek számára jelent mentsvárat. Vagy kitörési utat. Azok, akik nemzeti identitásukat sehol nem merik, merték megélni – és mivel ehhez az elmúlt hatvan év nemhogy segítség nem adott, hanem épp ellenkezőleg tűzzel-vassal irtotta –, azok most itt végre kiélhetik az egyik legtermészetesebb és leggyönyörűbb emberi érzésüket: tartoznak valahová.

A dolog azonban nem áll meg itt, ennél, a már így is nagyszerű eredménynél. A zene ugyanis nem csupán élményt adhat az embernek, hanem identitást, életformát is. A zenei szabadságharc világa nem csupán vonz, hanem tovább is lök. Egy fülbemászó dallam, egy tökéletes gitárszóló és néhány eltalált strófa ugyanis nem csak a lemez megvásárlására ösztönzi az embert, hanem egy egész világ felfedezésére. Aki Hungaricát és a többieket hallgatja, ha könyvesboltban jár, nem Spirót, Kertész Imrét vagy Friderikuszt teszi be a kosarába, hanem Wass Albertet, Márait, Adyt vagy Prohászkát. Aki Ismerős Arcok koncertre jár, az biztosan nem Ibizára vágyik a nyáron, hanem a Varságba. Aki Kárpátia pólót húz fel, biztosan nem valamelyik plázába indul, hanem egy íjászklubba. Aki Sárdy Barbarát vagy FankaDelit hallja, annak egy Árpád-sávos zászlóról nem a sötét múlt, hanem egy szebb jövő jut az eszébe. És sorolhatnám…

A Hungarica új nagylemeze a legkeresettebb korong. Ez tény. Amennyiben a fenti fejtegetésem is igaz, a csatát megnyertük. És nem szervezetekkel, nem tüntetésekkel, nem szavazással, nem politikai csatákkal, nem pénzzel, nem fegyverrel és nem paripával. Nem. Egyszerűen zenével.

Nincs más hátra, mint mindenkihez elvinni a győzelmünk hírét!

(A szerző a Jobbik elnöke)
barikád.hu

HozzászólásokPro Hungaria által a Október 30, 2009-on 10:35am-kor

Vona: Győzni szeretnénk!
2009-10-30 09:50 barikád.hu

November 8-án az európai parlamenti választások eredményét szeretnénk túlszárnyalni. Mi nem a második, harmadik helyre pályázunk, mi győzni szeretnénk – jelentette ki Vona Gábor, a Jobbik elnöke, aki Takács Krisztiánt, a párt országgyűlési képviselő-jelöltjét kísérte el az este 6 órakor kezdődő lébényi lakossági fórumra.

Vona Gábor, a Jobbik elnöke lakossági fórum keretében találkozott az érdeklődőkkel a lébényi kultúrházban, ezt megelőzően a környékbeli polgármestereket hívta beszélgetésre.

A párt elnökét elsősorban a november 8-ai időközi választásokról kérdeztük, de a Jobbik terveiről is beszámolt.

"Ma szemléletváltásra van szükség Magyarországon. Új arcokat kell felmutatni, hiszen az elmúlt húsz év politikai garnitúrája lejáratta magát. Húsz év egy tehetséges „csapattal" is sok, nem hogy egy ilyen hitvánnyal, mint a mostani" – fejtette ki véleményét a pártelnök, aki szerint tény, hogy kockázatos vállalkozás volt az időközi választásokon egy fiatal jelöltet, a 22 éves Takács Krisztiánt indítani, de reméli, hogy a választók nem az életkora, hanem a politikai programja alapján döntenek majd. Mert, mint mondta, fiatal emberekre, a fiatalság lendületére van ma szükség.

Vona Gábor a párt három alappilléren álló programját is összefoglalta. Gazdasági szemléletük a nemzeti érdeket veszi figyelembe: a kis- és középvállalkozókat erősítenék meg a multinacionális cégekkel szemben, talpra állítanák a magyar mezőgazdaságot. „Ma az emberek nem érzik magukat biztonságban, ezen is javítani szeretnénk, nem csak a statisztikák szintjén" – hangsúlyozta a párt vezetője. A közbiztonság erősítésénél is fontosabb számukra azonban a nemzeti öntudat visszaállítása, mely szerinte társadalom energetizáló erő lehetne.

Vona Gábor hiszi: „Az emberek kétharmada jobbikos, csak még nem tud róla, és a Jobbik megkerülhetetlen erővé válik."

"Mi nem a második, harmadik helyre pályázunk, mi győzni szeretnénk. Egyelőre a második helyre látunk reális esélyeket" – tette hozzá.

A Jobbik jelöltje (aki a mandátumáról lemondott Áder János helyére ötödmagával pályázik) a 22 éves mosonszentmiklósi Takács Krisztián. A vallástudomány-történelem szakos egyetemi hallgató három éve vesz részt aktívan a közéletben, másfél éve foglalkozik pártpolitikával.

kisalföld.hu - barikád.hu

• 1
• 2
• 3
• 4
• 5
• 6
• 7